Az új tanár

– Itt vagyunk ismét az új tanév előtt és iskolánkból szokás szerint több tanár felmondott a nyár során. Tudod Ilonkám, ugyan jelentkeztek is néhányan, de kérdés, hogy mennyire gondolják azt ténylegesen komolyan? – mondta az igazgatónő kényelmes bőrfotelében ülve az igazgatói irodában a tankerületi képviselőnek augusztus végén, talán 28-án lehetett a pótvizsgák napján.

– Milyen szakos tanárokra van szükségetek? – kérdezett vissza a tankerületi képviselő, miközben a másik fotelben ülve keresztbe tette a lábát.

-­ Magyar, matek, angol, fizika, kémia és informatika szakosokra mindenképpen. Több helyen hirdettem meg az álláslehetőségeket, de nem tolongtak. Beszélgettem például tegnap egy fizika-kémia szakossal, de amint megemlítettem, hogy 35-40 fős osztályokról lenne szó és ugye ezeket a tantárgyakat nem csoportbontásban tanítjuk, továbbá kicsi a heti óraszám, tehát körülbelül 8-10 osztályban kellene tanítania, hogy a teljes álláshoz tartozó óraszáma meglegyen, úgy érzékeltem, hogy elment a kedve a dologtól. Azt mondta, hogy ez akkor hirtelen 300-350 diákot jelentene, akiknek ő nevét sem tudná megtanulni, nemhogy érdemben foglalkozni velük. Egy másik, matek-angol szakos kollega viszont úgy néz ki, hogy szívesen jönne. Ezeket a tantárgyakat osztott csoportokban tanítjuk és a heti óraszám is magas. A többihez pedig várom a jelentkezőket – válaszolt az igazgatónő erősen ráncolva a homlokát.

­ – Kedves Kati, köszönöm a tájékoztatásodat! Majd jelentkezem, ha tudok valamit segíteni – köszönt el, majd felállt és elsietett.

Egyszer csak, éppen szeptember elsején betoppant az iskolába egy fiatal, energikusnak látszó, magas, barna srác, aki egyik ismerősétől hallotta, hogy ebben az iskolában magyar tanárt keresnek. Ő ugyan már pár éve végzett, de most jutott arra az elhatározásra, hogy szívesen tanítana középiskolásokat. Eddig újságírással foglalkozott, recenziókat, verseket, novellákat írt. És most úgy érzi, hogy szívesen beszélgetne diákokkal irodalomról és a magyar nyelv rejtelmeiről. Mint tanárnak végig kell mennie az irodalom sok korszakán, újra elolvasni sok kötelező olvasmányt, azokat elemezni, amelytől azt is remélte, hogy jót fog tenni saját írói stílusa megtalálásához. Az igazgatónő boldogan alkalmazta. Zoltánnal, a munkaközösség vezetőjével rögtön meg is állapodtak abban, hogy az új kollega heti 24 tanórát kap, amely hat osztályt jelentett, két 9-es, két 10-es, egy 11-es osztályt és egy 12-es érettségiző osztályt, mivel őket nem tudták másnak adni, mert az ő tanáruk is felmondott (vagy elküldték…) a nyáron.

Hősünk, nevezzük Misinek, boldogan fogott neki a tanításnak. Örömmel ment be óráira, szívesen beszélgetett a diákokkal egy-egy mű elemzése kapcsán. Óráira igyekezett alaposan felkészülni. Bár arra azért nem gondolt, hogy az mennyi idejét fogja elvenni. Sokszor a teljes hétvégéje elment a következő heti órákra való felkészüléssel. Döbbenten vette tudomásul, hogy mennyivel kevesebb ideje maradt a magánéletére és arra, hogy saját műveket hozzon létre, pedig egyáltalán nem. Erre azért nem számított. Megpróbálta megbecsülni, hogy ténylegesen hány órát is tölt egy héten munkával. Megdöbbent az eredményen. Átlagosan heti 55 óra jött ki. Holott a heti munkaidő hivatalosan 40 óra.

Október végén Misi elhatározta, hogy bemegy az igazgatónőhöz és kérni fogja, hogy csökkentség a terhelését, mivel ezt ő folyamatosan nem fogja tudni bírni. Kicsit félszegen bekopogott az igazgatói irodába, majd belépett. Kati, az igazgatónő épp a szép nagy íróasztalánál ült a számítógépe előtt valami táblázatot nézegetve.

­ – Bejöhetek egy kicsit beszélgetni? – kérdezte Misi.

­ – Persze, gyere csak be! Foglalj helyet! Már én is szerettem volna veled beszélgetni – majd átült a kicsit arrébb lévő egyik bőr fotelbe, miközben a másik fotelre mutatott.

­ – Kedves Kati! Nagyon szeretek itt tanítani. A diákok és a kollegák is nagyon rendesek velem. Azonban már a harmadik hétvégém telt úgy, hogy péntek délután iszonyú fejfájással mentem haza és órákig nem tudtam semmivel sem foglalkozni, csak kábultan feküdtem otthon az ágyamban. A rendszeres készülés, a diákok házi- és iskolai dolgozatainak javítása teljesen leszív a hét végére – kezdte Misi a panaszkodást.

­ – Kedves Misi! Kérlek, légy türelemmel! Bele fogsz rázódni a dologba. Később már kevesebbet kell készülnöd az órákra, a javítások is gyorsabban fognak menni – próbálta vigasztalni az igazgatónő Misit. – Tudod, hogy a többi kollega sem dolgozik kevesebbet. Igazából még szeretnék neked plusz feladatot is adni.

­ – Mi lenne az? ­- kérdezte bátortalanul Misi.

– Az egyik a március 15-i ünnepély megszervezése. És a második félévtől osztályfőnököt is keresek az egyik 10. osztályhoz, hiszen osztályfőnökük szülni fog. Rád gondoltam, hiszen jóban vagy a diákokkal és a kollegákkal egyaránt. Tudom, hogy többször bementél szívességből helyettesíteni azok helyett is, akik éppen csak szakorvosi vizsgálatok miatt nem tudták megtartani órájukat, melyekre csak napközben tudtak elmenni. Erre viszont nem jár semmiféle igazolás, táppénz. Ez nagyon rendes dolog tőled!

­- Igen. Ez persze azt jelentette, hogy például a napi öt tanóra helyett hat volt. Tudod Kati, sokszor arra is alig tudtam időt szakítani, hogy WC-re elmenjek. Ebből egyszer volt is kisebb konfliktus, mert elkéstem az órámról. Nem tudom, hogy a többiek hogyan bírják ezt a terhelést – válaszolt Misi.

­ – Misi, ha szükséges tudok egy nagyon jó orvost ajánlani, aki belgyógyász. Lehet, hogy érdemes lenne magad kivizsgáltatni, miért vagy ennyire fáradékony. Rozsnyai doktor úr el tud küldeni különböző szakrendelésekre is, amennyiben szükségesnek találja.

-­ Köszönöm, lehet, hogy majd felkeresem. De nem lehetne, hogy legalább az egyik osztályt valaki átveszi tőlem? Például a 11-edikeseket? Akkor máris csak három különböző évfolyamra kellene készüljek. Jankának például kevesebb órája van, ahogy a tanáriban lévő nagy órarenden láttam – mondta Misi kicsit félszegen.

-­ Kedves Misi! Látom nem ismered még teljesen ki magad a tantestületben. Jankának két kicsi gyereke van és én csábítottam vissza, elsősorban az angol órák miatt. Ő nem teljes állásban van, hiszen a kisebb gyerek még csak másfél éves. Kért egy magyaros osztályt is, mert szereti tanítani. De több órát nem adhatok neki. A férje jól keres, vállalkozó, bármikor otthon maradhatna – tájékoztatta Kati Misit, miközben hátradőlt a fotelben.

­- Igen és az angolt ráadásul fél osztályban tudja tanítani, tehát sokkal kevesebb dolgozatot javít – mondta Misi, miközben a virágokat nézte, melyek nagyon ízlésesen voltak elhelyezve a polcokon a könyvek és az iratok között.

­ – Igen, ez így van. A nyelvórákat fél osztályokban tartjuk. És sajnos spanyol nincs nálunk, ami a te másik szakod. Ezért csak magyarórákat tudunk neked adni, ami viszont egész osztályokat jelent. Látom, tetszenek a virágok.

­ – Igen, nagyon szépek. Ha rájuk néz az ember, jobb hangulata lesz. Köszönöm Rozsnyai doktor elérhetőségét. Lehet, hogy felkeresem – szólt Misi, majd elköszöntek egymástól.

Kati, az igazgatónő úgy érezte, hogy a beszélgetésük során sikerült Misit jobb kedvre derítenie, tisztáztak néhány dolgot. Tudta, hogy a kezdő tanárokra oda kell figyelnie. Visszaemlékezett saját, a tanításban eltöltött első éveire. Neki is sokat kellett készülni az óráira. Sokkal többet, mint most, húsz év múlva. Bár azon elgondolkodott, hogy vajon Misi nem viszi-e túlzásba ezt? Ahogy a kollegáktól hallotta, Misi sok feladatot is ad magának azzal, hogy a diákoktól több önálló munkát kér, amelyeket neki otthon ki kell javítania. Lehet, hogy ez is probléma. Majd legközelebb erről is beszélget vele.

Misi viszont cseppet sem lett jobban a beszélgetéstől, hiszen terhei nem, hogy nem csökkentek, hanem az igazgatónő közlése szerinte még továbbiak voltak várhatók a tavaszi félévtől. És miből gondolja az igazgatónő, hogy a tanév további részében neki kevesebbet kellene készülnie. Hiszen ebben az évben tanít mindent először. Most kell átrágnia magát az összes négy évi kötelező olvasmányokon. Függetlenül attól, hogy persze mindet olvasta már nem is egyszer. De egészen más azt magunkban olvasni és más arról elemző diskurzusokat folytatni, reagálni a tanulói észrevételekre, amelyek nem egyszer olyan részek, amik nem is a fő cselekményszálhoz kapcsolódnak. A tanár mégsem mondhatja, hogy bocs, ez hol is szerepel a műben? A versek rövidebbek, de azokba is bele kell élje magát mielőtt kiáll a diákok elé.

A diákok nagyon megszerették Misit. Respektálták felkészültségét, továbbá kifejezetten tetszett nekik az is, ahogyan Misi a dolgozataikat kijavította. Egyrészt nem kellett azokra heteket várniuk. Misi igyekezett a következő, de legkésőbb az azt követő órán javítva visszaadni. Másrészt minden dolgozat tele volt pirossal, Misi abszolút javító szándékú megjegyzéseivel. Nem nagyon voltak rossz jegyek. Értékelte, hogy a diákok rendesen tanulnak. A diákok viszont azt, hogy tanáruk lelkiismeretesen dolgozik értük.

Misi azonban egyre rosszabbul lett. Novemberre már öt kilót fogyott. Elment az igazgatónő által ajánlott orvoshoz, aki elküldte őt különböző vizsgálatokra. Többek közt pszichológushoz is. Talán ez segített a legtöbbet. De nem az iskolán. Ugyanis több ülést követően Misi végül arra a következtetésre jutott, hogy felhagy a tanítással. Az őszi félévet még végig csinálja, de utána elmegy.

Elérkezett a félévet lezáró tantestületi értekezlet. A nagy tanári teljesen megtelt. Misi még sosem látta ilyen zsúfoltnak, hiszen amikor tanítás van, akkor sosem tartózkodik ott egyszerre minden tanár. A tantestület úgy hetven főből állt. Két hosszú asztalsor mindkét oldalán végig ültek a kollegák. Az egyik végén az ezekre merőlegesen állított asztalok mellett ült az iskolavezetés. Középen az igazgatónő, két oldalán a helyettesek. Szinte félelmetesnek tűnt a nagy terem a sok emberrel. Esős, szürke január végi nap volt, amely még fokozta ezt a hatást.

Az értekezletet az igazgatónő nyitotta meg. Elmondta, hogy milyen események történtek a félév során. Szinte minden hétre jutott valami. Minden osztályra kitért valamilyen formában, dicsérte kollegáit, megköszönte a félév során nyújtott áldozatos munkájukat. Majd következtek az egyéb kategóriába tartozó bejelentések. Általában ezek témája is előre egyeztetett volt. Majd eljött a szabad hozzászólások ideje. Misi az egész értekezlet alatt ezt a pillanatot várta. Ugyan már hivatalosan felmondott, de azt gondolta, hogy az értekezleten is el kell mondania az okokat. Már napokkal korábban elképzelte, magában többször lejátszotta, mit fog majd mondani. Végül elérkezett ez a nap és szót kért, hogy elmondja távozási szándékát.

­- Kedves kollégák! -­ kezdte Misi remegő hangon. ­- Azért kértem szót, mert szeretném nektek/önöknek elmondani, hogy miért is távozom ilyen hirtelen, az első félév végén az iskolából.

Halk moraj futott végig a hosszú tanáriban. Haljuk! Halljuk! ­ kiáltozások közepette.

– Nagy tervekkel érkeztem szeptemberben ­ folytatta még mindig kicsit remegve ­ azonban a hirtelen rám szakadt sok órát, úgy éreztem, nem tudom tisztességesen, magam számára megfelelő színvonalon ellátni. Egészségügyi problémáim is adódtak. Ezért úgy döntöttem, hogy felhagyok a tanítással, legalább is egy időre biztosan.

Ekkor Zoltán, a magyar munkaközösség vezetője tette fel a kezét, hogy szólni szeretne. Az igazgatónő, mint a tantestületi ülés levezetője, megadta neki a szót.

-­ Kedves kollégák, meg kell mondjam, én fel vagyok háborodva Misi döntésén. A tanév közepén felállni és elhagyni a tanított osztályokat duplán felháborító dolognak tartom. Egyrészt nem gondol a diákokra. Másrészt ránk kollegákra sem, hiszen, hogy fogunk hirtelen ennyi órát ellátni? És hogy sok óra lett volna? Ti is tudjátok, hogy szeptemberben már kész volt a tantárgyfelosztás, amikor Marika felállt. Örültünk, hogy egy fiatal férfi kollegánk lesz. És most tessék, itt tartunk ­- mondta Zoltán szinte magából teljesen kikelve széles gesztikulációval kísérve mondandóját.

Misi válaszra jelentkezett.

­ – Kedves Zoltán! Kedves kollégák! Én azt gondolom, hogy egy, a tantást kezdő kollegára akkor sem lehet hirtelen ennyi terhet tenni.

Ezt követően még két másik kolléga szólalt fel Misi védelmében. Ők is kezdő tanárok voltak és hasonlóképp panaszkodtak a túl nagy terhelésre.

Misi elhatározásának bejelentése nem mindennapi eset volt. Konkrétan az iskola történetében még nem történt ilyen. A többi tanár, beleértve az igazgatóságot is, döbbenten hallgatott. Kati csak annyit mondott végül, hogy sok sikert kíván Misinek az új munkahelyéhez. Majd a tanév végén az egyik, Misi mellett kiálló kollegával közölte az igazgatónő, hogy megválik tőle, hiszen úgysem érezte jól magát az iskolában és amúgy is lejárt a szerződése. A másikkal azonban nem beszélt többet a dologról, aki a felügyeleti szerv főnökének ajánlásával érkezett az iskolába. Néhány év múlva az iskola megbecsült tanára lett és onnan is ment nyugdíjba. Ledoktorált, több szakmai cikket is írt.

Diákjai nagyon sajnálták Misi távozását. Néhányukkal még évek múlva is tartotta a kapcsolatot. Misi végül egy kiadónál helyezkedett el, ahol másik szakját, a spanyolt is tudta hasznosítani fordító-szerkesztőként. E munka mellett maradt ideje a barátokra, a vers- és novellaírásra. Pár év múlva megnősült és született egy tündéri kislánya. Ledoktorált és komoly karriert futott be. Valószínűleg nagyobbat, mintha tanár maradt volna.

Author: Radnóti Katalin

Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/