Rómeó és Júlia

-­ János, tudnánk beszélgetni a magyarórák elosztásáról? ­- kérdezte Anna, a magyar munkaközösség vezetője igazgatóját a tanáriban.

­ – Persze, gyere be az irodámba, ott nyugodtabban tudunk beszélni. Vannak ötleteid, hogyan osszuk fel Franciska óráit? ­- hangzott János válasza, miközben kezével intett Anna felé.

János negyvenes évei vége felé járt. Nős, két tinédzser korú lány apja. Az igazgatóságot szinte kényszerből vállalta el a tantestület kérésére, könyörgésére, hogy ne kelljen külsőst megbízni. Anna ötvenes évei közepén járt, egy lány anyja, aki szintén magyart tanított, de egy másik iskolában. Mindketten bementek az igazgatóiba, ahol elég nagy volt a rendetlenség. János íróasztalán halmokban álltak különböző dossziék a számítógépe mellett, de a tárgyaló asztal is tele volt papírokkal, melyet körül ülve szokták a félévi-, illetve az évvégi osztályzatokat megbeszélni.

­ – Bocs a rendetlenségért. Üljünk az asztalhoz -­ mondta, miközben pár iratot arrébb tolt a kezével.

– ­ Igen, Franciskáról van szó. Tudod, veszélyeztetett terhes és orvosa azt javasolta, hogy maradjon otthon. Tehát már az őszi félévet sem tudja végig csinálni, ahogy azt eredetileg ő és mi is terveztük. Három osztálya és a színjátszó szakkör vár új gazdára -­ kezdte el Anna a helyzetet bemutatni.

­ – Igen, már én is tudok róla. A franciások is elkezdtek már gondolkodni azon, hogy miként is oldják meg a hiányát. Neked van ötleted a magyarra? ­- kérdezte János.

­ – Andrea és én elvállalunk egy-egy osztályt. És a maradékra is lenne egy jelöltem. Egészen pontosan őt Franciska ajánlotta. Egy régi egyetemi csoporttársáról lenne szó ­- mondta Anna, miközben a kezét az asztalra tette.

­ – És ki lenne ő? Van már tanítási gyakorlata? Most hol dolgozik? -­ tette fel kérdéseit János.

-­ Jelenleg egy kiadónál dolgozik. Magyar – spanyol szakon végzett. Szerkeszt, fordít, lektorál. De dolgozott már iskolában is egy fél évig -­ mondta Anna miközben végig simította a homlokát.

– ­ Hogy-hogy egy fél évig tanított?-­ kérdezte csodálkozva János.

­ – Ez úgy volt, hogy a végzés után nem ment el rögtön tanítani, hanem szabadúszóként írt cikkeket, novellákat, verseket. De rájött, hogy jó lenne középiskolás diákokkal, akik már elég nagyok, irodalomról beszélgetni, tanítani. És el is ment egy gimnáziumba, ahol nagyon megörültek neki, mivel éppen felmondott valaki. De nagyon sok órát adtak neki, ezért Misi, így híják, fél év után bedobta a törölközőt. Akkor ment el a kiadóba. De azóta is hiányzik neki a tanítás ­ monda Anna miközben nagyot sóhajtott.

­ – Ez érdekes. És gondolod, hogy nem fog minket is hirtelen itt hagyni? Persze ennyi órát én is át tudnék venni, ha muszáj, de nem igazán szeretném, mivel az igazgatói munka nagyon sok energiámat felemészti -­ monda János miközben a homlokát ráncolta.

-­ Franciska beszélt vele és úgy gondolták, hogy átvenné a 11. b osztályt és a színjátszókört. Ez utóbbi különösen lelkesítette. Az lenne a terve, hogy február 14-én Bálint napján, tudod, a szerelmesek napján a Rómeó és Júliából adnának elő egy részletet ­- mondta Anna.

­- Hát jó, próbáljuk meg. Azért persze szeretnék vele kicsit elbeszélgetni, mielőtt elkezdi nálunk a tanítást -­ szólt János erősen gondolatiba mélyedve.

-­ Szerintem akár már ma délután is ide tud jönni. A kiadója nincs messze innen. Akkor felhívom telefonon -­ ajánlotta Anna.

­ – Rendben, várom ­- helyeselt János.

Úgy két óra körül betoppant az iskolába egy fiatal, energikusnak látszó, magas, barna srác és az igazgató urat kereste. A portás elkísérte az igazgatói irodához és bekopogott.

­-  Igazgató úr kérem, egy fiatalember keresi. Azt mondta, állás ügyben jött -­ mondta Dezső bácsi.

­ – Köszönöm Dezső bácsi! Kérem fáradjon be! Ön az, aki Franciska évfolyamtársa volt és szeretne nálunk tanítani? – ­ kérdezte János.

– ­ Igen én lennék -­ válaszolt Misi kicsit zavartan. Majd bemutatkoztak.

-­ Tessék, foglalj helyet. Ugye tegezhetlek? Nálunk a tanárok közt ez a szokás – kezdte János a beszélgetést és a székek felé terelte Misit.

­ – Természetesen. Megtisztelsz vele ­- szólt Misi még mindig kicsit zavartan miközben leült.

­ – Elnézést a rendetlenségért, de annyi féle elintézni valóm van mindig és szeretem, ha látom a dolgokat. Ezért vannak látszólag szétszórva a papírok. De mindegyik egy-egy ügy. De térjünk rá a mi dolgunkra! Tehát egy egész tanári állás nagyon sok lenne neked, ahogy hallottam, de azért szeretnél tanítani ­ kezdte János a beszélgetést.

­-  Igen, így igaz. Úgy hallottam, hogy a 11. b osztály nem túl nagy létszámú és még a színjátszókör lenne a feladatom – ­ mondta Misi.

­-  Akkor már egészen jól tájékoztattak a kollegák. Ugye megérted, ha felteszem a kérdést, hogy ugye maradsz a tanév végéig? A diákoknak éppen elég stressz az, hogy így október végén tanárváltásuk lesz. Persze megértik, hogy Franciskának első a baba, de azért ez nekik nem könnyű. Kedves Misi! A munkahelyed tudja támogatni az elhatározásod? ­-  szólt kicsit szigorúan János.

­-  Kedves János! Végig gondoltam mindent és igen, mindenképpen maradok az év végéig. Főnököm támogat ebben. Ő is óraadó egy gimnáziumban és úgy látja, hogy jót tesz a szerkesztői és az írói munkájának is a tanítás. Sok író, költő volt tanár. Szerinte hasznos, hogy egy tanár végigmegy az irodalom sok korszakán, újra elolvas több kötelező olvasmányt, azokat elemezni, mely jót tesz a saját írói stílus megtalálásához. Főnököm a színjátszókört különösen érdekesnek találja. Majd el is jönne megnézni az előadást, ha nem zavar. A Rómeó és Júlia néhány jelnetét szeretném majd Bálint napon bemutatni velük. Persze csak ha ők is akarják ­- válaszolt Misi.

­-  Rendben. Megegyeztünk. Mikor tudsz beállni a sorba?- ­ kérdezte János.

­- Akár holnap. Franciska elmondta, hogy hol tartanak. Beszélt a diákokról is. Azt hiszem tudom, hogy körülbelül mire számítsak -­ válaszolt Misi.

Misi másnap valóban elkezdte a tanítást. Hamar kialakult a jó kapcsolat közte és a diákok közt. Örömmel ment be óráira, szívesen beszélgetett a diákokkal egy-egy mű elemzése kapcsán, élvezte a tanítást. Óráira igyekezett rendesen felkészülni. A diákok respektálták felkészültségét, továbbá kifejezetten tetszett nekik az is, ahogyan Misi a dolgozataikat kijavította. Egyrészt azt, hogy nem kellett azokra heteket várniuk. Misi igyekezett a következő, de legkésőbb az azt követő órán javítva kiosztani. Másrészt minden dolgozat tele volt pirossal, Misi abszolút javító szándékú megjegyzéseivel. Nem nagyon voltak rossz jegyek. Értékelte, hogy a diákok rendesen tanulnak. A diákok viszont azt, hogy tanáruk lelkiismeretesen dolgozik értük.

A színjátszósok is örömmel fogadták Misi ötletét, a Rómeó és Júlia egyes jeleneteinek színre vitelét. Szinte rögtön ki is osztották egymás közt a szerepeket. Volt köztük egy páros, akik már közel egy éve jártak, Tomi és Csilla. Mindannyian úgy gondolták, nekik kell eljátszaniuk a szerelmespárt. Ettől ők ugyan egy kicsit megijedtek, hogy hátha éppen e közös munka miatt fognak összeveszni. De végül úgy döntöttek, hogy legyen. Ez lesz a próba, hogy tényleg egymáshoz valók-e. Misi elfogata a diákok javaslatát a szerepeosztás illetően. Mivel még nem igazán ismerte a diákokat, úgy gondolta, megbízik az ő döntésükben.

Hosszú heteken keresztül próbáltak. Megnéztek több film és színházi feldolgozást. Természetesen a „klasszikus” Franco Zeffirelli félét 1968-ból és több újabbat is. Az angolosok angolul is elolvasták a művet, sőt az angolt tanító tanárok véleményét is kikérték több esetben.

Megtervezték a díszleteket. Az iskolában volt rajz tagozatos osztály, ezért a színjátszók megkérték őket azok elkészítésére. A jelmezek esetében kisebb vita alakult ki a diákok közt. Nehezen tudtak megegyezni abban, hogy korabeli öltözékük legyen-e a szereplőknek, vagy a mai egyszerű farmer és póló. Mindkét tábornak voltak érvei. A mai öltözék mellet kardoskodók úgy érveltek, hogy lehet, hogy az eredeti történet a középkorban játszódik, de az a probléma, amit megjelenítenek, az viszont kortalan. Tehát akár napjainkba is áthelyezhető. Végül ők győztek, és persze a díszletet is ehhez a koncepcióhoz kellett kialakítani. Nem középkori várkastély megrajzolását kérték a rajz tagozatosoktól, hanem egy mai nagyobb családi ház emeleti erkélyét.

Az előadásnak nagy sikere volt. Misi boldog volt. Főnöke is eljött és gratulált Misinek. Videófelvételt is készítettek, mellyel beneveztek egy Bálint nappal kapcsolatos iskolák számára kiírt versenyre, melynek címe: Az én Bálint napom volt. Ezen végül másodikok lettek. A bíráló bizottságban ott volt Zoltán, Misi korábbi iskolájának munkaközösség vezetője. A díjátadón találkoztak is. Zoltán gratulált Misinek, majd leültek beszélgetni. Zoltán elmondta, hogy Misi távozását követően jobban odafigyelnek a pályakezdőkre.

Tomi és Csilla kapcsolata végül egészen jól tűrte a próbákkal és a szerepléssel kapcsolatos megpróbáltatásokat. A többiekkel együtt örültek a sikernek. Sőt, kiderült, hogy a közös munka során többen is egymásra találtak, és ajándékozták meg egymást ezen a felejthetetlen Bálint napon.

Author: Radnóti Katalin

Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/