Ünnepre hangolva

Beköszöntött az ősz, lassan itt a tél,

De a lelkedben, vajon felkészültél?

Ünnepi fények még ugyan nem gyúlnak,

A lelkekben, megértés vagy háborúk dúlnak?

 

Sajnos vannak kikben kialszanak a fények,

Magukban így szólnak: „semmibe se néznek!”

Elítéljük egymást, de talán nem kéne,

Nem tudhatod mi lakozik a másik szívébe!.

 

Jönnek az ünnepek, hangold a lelked rá,

Mint ahogy a gyermek várják az jézuskát!

Karácsony előtt még jön az öreg Télapó!

Remélem sok csokit hoz az öregapó!

 

Ünnepekre lassan hangolódva, élvezd kicsit,

Élvezd mitől szíved, lelked csak úgy visít!

Akinek van gyermeke ezt biztos megérti,

Kinek nincs majd egyszer ezt is megérti!

 

Néha mi felnőttek is, gyerekek leszünk ilyenkor,

Hisz szeretjük az ünnepeket, főleg vacsorakor!

Levesek, sültek illata lengi be a szobát,

Kintről a kutya vonyít: „ereszd be a komád!”

 

Ünnepek lassan-lassan közelednek,

És van kikre már csak megemlékeznek!

Nekik is szeretnék ezzel kicsit adózni,

Hogy beleírom őket, mert mind hiányzik!

 

Össze gyűlik az asztal körül a népsereg,

Mamák boldogan nézik, itt egy hadsereg!

Remélem kellemesen telnek az ünnepek,

Ilyenkor születnek az igazi „gyöngyszemek”!

 

Utolsó versszakba azt is írhatnám,

Idén nem lesz több, nem folytatnám!

De én biztos nem teszek ilyet,

Kívánok nektek boldog ünnepet!

 

 

 

 

 

 

 

 

Benyó Attila
Author: Benyó Attila

Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »