Keserű a nevetés,
s ízetlen a könny,
nincs több halk szuszogás,
a párnád mögött,
nem csillog már napfény,
széked üres a teraszon,
köntösöd árnyéka,
emlék a fogason,
csak körbe-körbe járok,
már nekem sincs itt helyem,
már nem hozzám szólnak,
a jó reggelek,
csészédben még látom,
fakul a kávé folt,
halványulsz te is,
egy leszakadt kabát gomb,
emléked még kísért,
egy csoda volt, s remény,
szerelmes képek,
csalón jönnek felém,
bár hazudhatnám neked,
az ellenkezőjét,
nem kívánok mást,
csak, hogy boldog légy.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.