Az utolsó fejezetet magamnak írom,
hogy bölcs tanítómtól okuljak.
Mint a távolban meghúzódó ősi rom,
vagyok hátukra borult falak,
szörcsögő búvópatak medrén alvó szikla,
száz gesztenye ízű dagályától,
a végtelenbe taszítva.
Porhó fútta nyomok előtt járok,
széles árnyat vet rám az éj pokla,
várok telis-tele csenddel,
szűz lármától körbefogva.
Nem nézem a süppedő jövőt,
a múlt frivol homályát se lesem,
agyam néhány dallamot szőtt,
magamnak dúdolom szüntelen.
Author: Serfőző Attila
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy e méltán elismert Irodalmi Rádió kiváló szerzői között szerepelhetek.
Egy válasz
👍🏼 + 👏 + 🤝, üdvözlettel: Gábor