te+én… (szinopszis)

 

én az énhez,

hang a hanghoz,

szó a szóhoz,

láng a lánghoz,

szem a szemhez,

kéz a kézhez,

ujj az ujjhoz,

fej a fejhez,

haj a hajhoz,

arc az archoz,

kar a karhoz,

bőr a bőrhöz,

fül a fülhöz,

orr az orrhoz,

száj a szájhoz,

nyelv a nyelvhez,

csók a csókhoz,

nyak a nyakhoz,

mell a mellhez,

szív a szívhez,

test a testhez

öl az ölhöz,

comb a combhoz,

térd a térdhez,

láb a lábhoz,

szerv a szervhez,

mag a maghoz,

sejt a sejthez,

has a hashoz,

hát a háthoz,

 

 

epizód indul

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

majd

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

epizód vége

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hát a háttól,

has a hastól,

sejt a sejttől,

mag a magtól,

szerv a szervtől,

láb a lábtól,

térd a térdtől,

comb a combtól,

öl az öltől,

test a testtől,

szív a szívtől,

mell a melltől,

nyak a nyaktól,

csók a csóktól,

nyelv a nyelvtől,

száj a szájtól,

orr az orrtól,

fül a fültől,

bőr a bőrtől,

kar a kartól,

arc az arctól,

haj a hajtól,

fej a fejtől,

ujj az ujjtól,

kéz a kéztől,

szem a szemtől,

láng a lángtól,

szó a szótól,

hang a hangtól,

én az éntől.

 

 

2024.10.02. (68 évesen)


 

illusztráció: https://www.canva.com/p/templates/EAFJA6urlrA-pink-neon-talk-show-twitch-logo/# 

(szerkesztve)

további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress

blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

 


 

Ivántsy Gábor
Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...

2
Megosztás
Megosztás

10 Responses

  1. szem, láng, szó, hang teremtett: így kezdődött el „a világ közepe(i)” 🙂 üdvözlettel: Zoé

    1. kedves Zoé,

      mindig meglep, hogy miután egy-egy érzésem, érzetem, érzelmem betűkbe fogalmazódik, más emberben (Emberben) milyen tartalmat, „rezonanciát” is ébreszt. igazán akkor értem meg – szembesülök azzal, hogy a leírt szavak – sorok – mondatok jelentenek – jelenthetnek, és mit is jelentenek – jelenthetnek másoknak, amikor visszajelzés érkezik. mert hogy írás közben (nálam) az a szempont, hogy majd ki mit vesz ki, hall át, érez meg írásaimból, fel sem merül – hiszen (legalább is mostanában, cca. 1975. szeptembere óta) alapvetően magamnak írok. még szoknom kell ezt a ki- és visszatükröződő/sugárzó világot…

      persze, olvasóként is hasonló a helyzet: az az írás érint meg, amelynek írója magához (is) mer őszinte lenni. mert hogy ez nem kis feladat…

      üdvözlettel: Gábor

  2. Kedves Gábor, az, hogy egy írás kiben mit, mikor, hogyan rezegtet meg, sok mindentől függ. A rezonancia kérdése elég érdekes dolog: „mert csak azt érezheted, ami már benned is rezeg” (idézve /Benned is/ című írásomból).
    Próbáljuk leadni, átadni/felvenni, megérteni az információt, amely sokszor félreérthető, ha nem elég fókuszált az adó vagy a vevő „rendszere”. Kihozni az igényt a másikból (ha nincs meg), hogy lehetőség szerint mindig őszintén kommunikáljon (magával és másokkal), tényleg nagy feladat…, ha ez alapállapot, nem kell hozzá semmi… (önmaga kell és kész.) üdvözlettel: Zoé

  3. kép a képből, szó a hangból, szín a szóhoz, hang a jóhoz
    szív a szívhez, kéz a kézhez, arc az archoz, erő a harchoz
    szem a széphez, a fül zenéhez – mind közelebb a reményhez!

    (szerintem össsze is lehet keverni, inspiráló volt, köszönöm!)

    1. kedves Éva, köszönöm szépen az értő kedves szavakat. kicsit kiegészítve a Zoénak írtakat: ez az írás eredetileg két sorból (négy szóból) állt. egészen addig, míg be nem fejeztem, mert azután, mint egy burjánzó sejt, elkezdett forrni, forrni, csak forrni és fejlődni, s lett belőle egy furcsa, „szoft-erotikus” valami. aztán, másnap elindult a visszafelé-történet születése, de mikor a végéig jutott a dolog, le kellett állítanom magam: belém hasított (szó szerint) a felismerés: szívem szerint estig írtam volna a szópárokat, szinte kiszámolhatatlan variációban (érettségi feladatnak is elmenne), és mindnek lett volna (lenne) valamilyen konkrét, vagy elvont értelme… egy szó mint száz, alighanem ez az „önspiráció”… köszönöm szépen!

  4. Kedves Gábor, annyira jó, hogy kapunk ízelítőt abból is, hogy hogyan született a vers. Itt szó szerint, a versben is és a vers keletkezésében és fejlődésében ugyanaz történik: magzat fejlődik, (a verskezdemény is el kezdett burjánzani), szó szerint a forma igazodott a tartalomhoz. Még sok ilyen „öninspirációt” kívánok a továbbiakban. 🙂 üdvözlettel: Zoé

  5. Jól fog az „öninspiráció”, de még jobban az „Ön inspiráció”-ja (most muszály magázódnom), ugyanis a „csobbanó vizicsend”-nek, az én versembe/Hangoló/ is sikerült érzésbelileg belecsobbania (a csend átkarolás pedig egy másik versemből /Erő/ jött át) 🙂 köszönöm: Zoé

    1. ráadásul kicsit látnoki módon (a fáradt-lebbenő kendőmosoly lágy savát 1975.10.20.-án fújták rám „megint” … (ja, és a kazinczyzés „önspiráció” volt 😉 )

  6. öninspiráció-vá alakult közben 🙂 (ha van kritika és önkritika is, akkor ez is lehet. lehet?)

Hozzászólás a(z) Ivántsy Gábor bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »