Belenyújtózom a pillanatba
jelenem minden sejtjével
megragadva
ujjhegyeim végéig kinyúlok
szétterülve burkom belsejében
agyamba hasító éber gondolat
tudatosítja jelenlétem.
Megint reggel.
Lanyhuló lelkesedéssel érintem
kávéscsészémet éppen
ám hirtelen észrevesz a pillanat
megfog, felturbóz… majd letaglóz
és erőből az ágyamhoz ragaszt.
Csak egy ébredés. Új reggel.
Álmom túl gyorsan hajítja el
szívemből szellemem
és mozgó jelenem
egészen más, mint a lét odaát
immár, csak halkuló történelem.
Belenyújtózom a pillanatba,
vibráló ujjhegyekig megragadva
és még tovább a végtelen térben,
nyüzsgő atomok tömegében,
együtt jajongva és mozogva,
loholva, elhalva, kibomolva.
Author: Tarrósi Éva
Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.
4 Responses
Van, akinek nehéz a reggel, más meg alig várja, hogy végre reggel legyen.
Érdeklődéssel jártam nálad.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, örömmel láttalak ezen a szép reggelen!
kedves Éva,
épp Ritának írtam a napokban, de úgy tűnik, talán ezekhez a sorokhoz is illik:
„az álom és a valóság között szerintem néha csak egy-egy pillanat a különbség: az elalvás és az ébredés pillanata. és néha az elalvás egyfajta ébredés (az álomba ébredés), és az ébredés egyfajta álomba térés (a valóságba térés) pillanata …
és egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az álom-e a valóság, vagy a valóság-e az álom, hogy álom a valóság, vagy valóság az álom? …”
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor,
ahogy Szabó Lőrinc is írja a Dsuang Dszi álmában: „És felébredtem…És most nem tudom, mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodik engemet?-”
Köszönöm a gondolatot: Éva