Október egy furcsa hónap,
Nyár már nincsen, a tél meg rákap.
Ez megviseli a magyar embert,
Hiszen 23-ika, elvert egy rendszert!
Igen, jön az utolsó nagy nemzeti ünnep,
Mire minden magyar joggal büszke.
Megemlékezünk az Aradi tanúkra,
És arra a nagyon fájó forradalomra!
Magyarnak lenni büszkeség,
Amit más nemzet, úgy sem ért.
Szabadságharc és forradalom,
Eme versben visszaadom!
Megemlékezünk azokra,
Kik vérük adták „halomba”.
Büszkén vállalták utolsó útjukat,
És bátran forgatták kardjukat!
Tették mindezt, csak azért
Hogy ne feledjék, a magyarvért.
Megemelem őszirózsás kalapom,
Így tisztelegve, mert le nem tagadom!
Októberben emlékezzünk azokra,
Kik régen, vérük adták a harcokba!
Köszönettel adózom a hősöknek,
Kikről tanítottak a tankönyvek.
Szívünk nem csak ilyenkor nemzeti,
Hanem akkor is, mikor senki sem sejti!
Együtt dobban a szívünk, és mondjuk:
„Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok!”
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!
2 Responses
Tetszéssel olvastam a megemlékezés sorait.
Szeretettel: Rita
Nagyon szépen köszönöm 🙂