Október egy furcsa hónap,
Nyár már nincsen, a tél meg rákap.
Ez megviseli a magyar embert,
Hiszen 23-ika, elvert egy rendszert!
Igen, jön az utolsó nagy nemzeti ünnep,
Mire minden magyar joggal büszke.
Megemlékezünk az Aradi tanúkra,
És arra a nagyon fájó forradalomra!
Magyarnak lenni büszkeség,
Amit más nemzet, úgy sem ért.
Szabadságharc és forradalom,
Eme versben visszaadom!
Megemlékezünk azokra,
Kik vérük adták „halomba”.
Büszkén vállalták utolsó útjukat,
És bátran forgatták kardjukat!
Tették mindezt, csak azért
Hogy ne feledjék, a magyarvért.
Megemelem őszirózsás kalapom,
Így tisztelegve, mert le nem tagadom!
Októberben emlékezzünk azokra,
Kik régen, vérük adták a harcokba!
Köszönettel adózom a hősöknek,
Kikről tanítottak a tankönyvek.
Szívünk nem csak ilyenkor nemzeti,
Hanem akkor is, mikor senki sem sejti!
Együtt dobban a szívünk, és mondjuk:
„Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok!”
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok 1987-ben születtem, jelen pillanatban is Békés megyében élek Csorváson! Voltak már próbálkozásaim az írás terén pár évvel ezelőtt is de ennyire intenzíven 2024 áprilisa óta kezdtem bele! Nem bántam meg! Szeretek írni és tudom hogy még van hova fejlődnöm és a hibákat kijavítani! De tanulékony vagyok és szeretem csiszolni a tudást! Remélem sok-sok hasznos tanáccsal tudunk egymásnak segíteni! Egyébként a az írás mellett a kerékpározás és a futball ami még leköt! Borzasztóan hálás vagyok, személy szerint sosem gondoltam hogy ideáig is eljuthatok! Köszönöm a meghívást!
2 Responses
Tetszéssel olvastam a megemlékezés sorait.
Szeretettel: Rita
Nagyon szépen köszönöm 🙂