Szösszenet

Szösszenet

Kis szösszenet Bianka legkisebb unokám
az őszi szélben lelátogatott hozzánk,
Amint meglátott ,mosolyt vetett reám
hátralévő napjaimra ez lett a kabalám

Szösszenet csekélyke orvosi munkám
nem időtöltés, már csupán csak ráadás
hogy földi munkámról emléket vihessek
s egy bolond világből csendben elmehessek

Szösszenet csupán, hogy tollat ragadtam
hogy a szeretetről, s a békéről daloltam
Hogy szívembe mártott kés a háború zaja
hogy testvérgyilkosságtól vörös az ég alja

Ám nem szösszenet a család, a hazaszeretet
amit a nyugati mainstam csaknem eltemet
Védelmet bárhol keresnél,sehol nem fogsz találni
Megóvni tőle egyedül ami tud: az Isten szeretet.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „hogy földi munkámról emléket vihessek
    s egy bolond világből csendben elmehessek”

    Ámulattal olvasom bölcs meglátásaid, soraid. Örülök, hogy a kedves kis unoka egy kicsit feledtette a világ borzalmait.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »