Igaz történet!
Egy vén,öreg ház..
Egy vén, öreg ház, minek fala vájog. Teteje ritkul, oldalán bedőlt lyuk tátong.
Fala már ferdén áll, kéménye rég elkopott.
Ajtaja, ablaka megvan még, ám a szél, átjárja e lakott.Füves portája nem túl nagy, akad még némi apró fácska.Nem dalol itt madár, csupán pár oszlop s drót mi e birtokot vigyázza. Rég volt bizony rég, mikor még, szép idők jártak. Mikor e porta és éltes ház, otthont adtak, családnak. Ódon falai tényleg, sok titkot rejtenek. Sírást, kacagást, megannyi mást,emberi érzelmeket. Most is két árva lélek, reménytadó temploma. Itt talált menedéket apa és fia. Két aprócska láng, mi egymást élteti, táplálja. Hit, remény, bizalom, cipelik sorsukat, jobb életre vágyva. Víz, villany nincs, mégis, az ifjú bízik atyjában.Nem tudom, jut e pár falat, nékik vacsora, s más kosztolásban. Ha hallanád, mikor e fiú, az apjáról mesél. Nincs panasz sem szemrehányás, apja iránti mély bizalom, mi lelkében él. Bizony itt nincs tv, se más egyéb, a mai világban megszokott kényelem. Ruha is talán csak egy váltás, de erős a szív és akarat, ez kétségtelen. Kevesen tudják, hogy lehet ily hittel élni. Éhesen, fázva, korgó gyomorral, is remélni. Mi az a türelem? Összeszorított fogakkal némán várni. Csendben fohászkodva, bensődben élő, csöppnyi gyertyalángot, óvni, vigyázni. S igaz ugyan, hogy semmi nélkül s egyedül jöttünk e világra. Fontos! Mit rejt a lélek, mikor semmi nélkül indulunk a feltámadásra. Embernek, hiába kiálltok, csak ítélkezni szeret, s ritka ki nem hasznát keresi. Megbocsátó Istent kérem, oldozz fel bűneink alól, s ne hagyj minket elveszni!
2023.04.03.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
