Ez is csak egy átlagos szombat délután volt ahol a bánatomba temetkeztem.Kinéztem az ablakon s az esőcseppek akárcsak a könnyeim hullottak szüntelen.Én mégis felöltöztem és úgy döntöttem sétálni megyek.Esernyőt nem vittem s az öltözékem sem az időjárásnak megfelelően választottam ki.
Sétáltam s egyre csak sétáltam elmerülve a gondolataimban.E zord időjárás sem volt képes elcsitítani a fejemben lévő zajokat s a vihart ami bennem tombol.Ez az egész mind semmiség a fájdalomhoz képest amit okozott nekem amikor kilépett az életemből.Benne azt hittem, hogy tényleg megbízhatok de ismét csalódnom kellett.
Már minden ruhám átázott.A hajamból is csavarni lehetett a vizet.De én mégsem mentem haza.
Leültem egy padra miközben az arcomat a kezeimbe temetve zokogtam.Egy kis idő után leült mellém egy lány és az esernyőjét a fejem fölé tartotta.
-Minden rendben? – kérdezte zavarodott aggódó tekintettel.
Én mielőtt bármit is mondtam volna szorosan átöleltem.A karjaiba borultam egy idegennek akit nem is ismertem.
-Jaj ne haragudj!Így te is csupa víz lettél.- bocsánatért esedezve húzódtam el tőle.
-Nincs semmi gond.- felelt nyugtató hangjával.- Mi történt ha megkérdezhetem?
Én szűkszavúan csak ennyit válaszoltam:
– Elfordult tőlem akit a világon a legjobban szerettem. Elárult.
– Ha ez megtörtént akkor ennek így kellett lennie.Isten okkal vesz ki embereket az életünkből hisz ő olyan beszélgetéseket is hallott amit mi nem.Ne szomorkodj hanem inkább örülj, hogy vége hisz így nem mérgezi tovább az életed!-tette biztatóan vállamra a kezét.- Hazakísérhetlek?
Felsegített majd elsétált velem a lépcsőházhoz.Amint az ajtóhoz értünk ránéztem s reszkető hangommal igyekeztem hálát adni neki:
-Köszönöm!
Mire ő csak ennyit mondott:
-Ez a dolgom.
Elkezdtem felfelé indulni s mire az első lépcsőfok után visszafordultam volna egy utolsó mosolyra a lány már nem volt sehol.
Felmentem s amint átléptem a lakás küszöbét a fürdőszoba felé vettem az irányt.Levetettem vizes ruháim és vettem egy forró fürdőt.Mindeközben csak egyetlen kérdés foglalkoztatott:Vajon ki lehetett ez a titokzatos idegen?
Author: Berecz Klaudia
Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~