Momó a kis mormota lány
Fekszik csendben, álma édes.
Édesanyja jön kelteni,
Gyerünk Momó, mindjárt dél lesz!
Pattanj gyorsan! Ki az ágyból!
Szedte-vette teremtette!
Elkésünk az óvodából.
Mindig ez megy reggelente!
De Momó durmol, mintha most is
Téli álmát szundikálná,
Alig hallja, amint anyja
Szólongatja, Momcsi drágám!
Gyere kincsem, időnk nincsen!
Mosd a fogad, öltözködjél!
Ne csak mindig szundikáljál,
Paplan alatt rejtőzködjél!
Ne félj anya, mindjárt jövök.
Villámgyorsan elkészülök.
Csak egy percet engedj nekem,
Hogy még szemem pihentessem!
De kis Momó azon nyomban
Megint mormol, nyála csordul.
Álmában, az óvodában
Ebédidő harang kondul.
Anyja lép be a szobába,
Szóra nyílik zsémbes szája.
Ám eszébe jut, hogy nem semmi
Gyermekkorban felébredni.
Leül Mama az ágyszélre,
Megpihen egy kicsit végre.
És pár perc múlva észrevétlen
Ő is hortyog békességben.
Author: Csuka Emőke
Szeretem a szavakat. Inkább írásban, mint szóban. Ifjú koromban is, inkább eltáncoltam volna, minthogy elmondjam. Írni hasonló élmény számomra, mint megkomponálni a színeket, a díszítéseket, egy színpadi táncjelmezen. Megtalálni viselője egyéniségéhez, a leginkább illőt. Imádom a szavak hangulatát. Amikor minden szinonimának kicsit más az íze, ha leheletnyit is, de más érzelmeket csal elő az emberből. Különleges érzés megtalálni azokat a kifejezéseket, amelyek hűen tükrözik azt, ami kikívánkozik belőlem. Főként, ha ezeket rímbe szedném. Persze az az igazi, ha ezeken nem kell töprengeni, mikor csak jönnek maguktól, és másnap nem is értem, honnan kerültek a papírra ezek a gondolatok. Bár régóta írok, de keveset. Valahol a középiskolában kezdődött, ám, azóta eltelt vagy 50 év. Épp itt az ideje, hogy többet foglalkozzam azzal, ami igazán boldoggá tesz!
2 Responses
kedves Emőke, örömmel és elismeréssel olvastam a feltöltött írásokat. nagyon tetszett a stílusok, mondanivalók és hangulatok közti magabiztos változatosság, a kedves barangolás az érzelmek körül, és a bentről jövő, visszafogott – rejtőzködő „kitárulkozás”.
„amit megeszel, az te leszel”, amit leírsz, az te vagy… üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor! Mintha hájjal kenegetnél. Nagyon jól esik a lelkemnek, köszönet érte. És, hogy amit leírok, az lennék? Valóban.
Hagyd, hogy mindig énekeljek,
Hogy dalomban magam zengjek!
Gyere, vigyél táncba engem,
Suhanásban magam leljem!
Mi különlegest kezem alkot,
Abban is én mind ott vagyok,
S, ha kikívánkoznak a szavak,
Az is mind belőlem fakad.
De amíg versem nem olvasod,
Benne magad nem láthatod,
Csak én leszek beléjük zárva
S, ők, a pusztába kiáltva.