Kirakatban
Ő maga teremtett,
A nagyság, s a mindenség;
Mi vagyunk gyermekei,
S még sincs vele feleség.
Több tulajdonban is álltam,
Hosszú utat járt végig létem;
De amikor eladtak,
Soha nem beszéltem.
Bejártam a keletet,
De éltem sokáig nyugaton;
Múzsaváltások sorai,
„Ő az én tulajdonom.”
Most újabb gazdám van,
Ki még nem tudja hová tegyen;
Szerencsére nem lettem étel,
Hogy azonnal egyen.
Meg is van már helyem,
Már tudja hová fog tenni;
Tudja nagy gazdagság vár reá,
Hamar el fogok kelni.
Úgy, hogy tisztogat,
Mosdat, hogy fényesen pompázzak;
Lehet bármily zord is az idő,
Figyel rá, el soha ne ázzak.
Helyemet készíti most,
Én pedig csak figyelek;
S készítem magam arra,
Hogy rám szemeket vetnek.
Izgulok, és félek,
Mit fognak reám mondani;
De tudom, egyszer,
Meg fognak venni.
Tudom, gyönyörű lesz,
Nagy érték lesz birtokában;
Ha ágya mellett lesz helyem,
Legalább majd láthatom álmában.
De mi van,
Ha csak ideiglenesen leszek nála?
Mi van, ha kínozni fog?
Kés lesz a kezében, vagy párna?
Magam jobban örülnék,
Hogy ha nem;
Örök tulajdonában legyek,
Míg meg nem szűnik életem.
Ilyen egy fohász,
Ahogy csak egy tárgy rimánkodik;
Ki reméli, örök helyét,
Végre meglelik.
Még ketten-hárman állnak,
Rajtam kívül itt;
Nappal a Nap, és az eső,
Éjjel a Hold, és a lámpa vakít.
Sokan elmennek a bolt előtt,
De a gazdám mégsem én választom;
Már nem kérdezgetem a magasságot,
Az Ő, Ő lenne, végre Őt látom?
Nem… Ő is csak tovább ment,
Hogy rám sem nézett;
A tulajdonos talán,
Értem túl sokat kérhet.
Minden bizonnyal,
Túl drága, a nyakamban a cédula;
Vagy már egy életre,
El lettem rontva.
Úgy tűnik,
Hogy nincs egyelőre, reám alku;
Nincs, ki vinne innen,
Oly, ki gyönyörű, és igen nagy hatalmú.
De még állok itt,
A lámpa vakításában;
S remélem, egyszer megtetszem, s visznek,
S akkor soha többé, nem állok a kirakatban.
2015.03.05.
Author: Horváth Szabolcs
Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díját 2021-es évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent kötetei: A Háromszázak...
Egy válasz
Az áru vagy inkább a tulajdonosa valóban arra vár, hogy vevőre találjon.
Szeretettel: Rita