A napsugár erőtlen,
lágy simogatását.
Az elmúlás szomorú,
A levegő édeskés,
gyümölcsös illatát.
A fák levelének
színes ruháját.
A szél kavargó,
sodró fuvallatát.
A felhők esőt hozó,
borús vonulatát.
Az ég sötét,
bíborszínű alját.
Az esték hosszú,
csendes magányát.
Author: Tóth Ilona
Tóth Ilona vagyok, 1957. január 7-én születtem Bercelen, Nógrád Vármegye egyik legszebb településén. Az élet sokfelé sodort az országban, de húsz év óta újra a szülőfalumban élek, ma már nyugdíjasként. Az irodalom, az olvasás, írás szeretete kisiskolás koromtól elkísért és segített sok élethelyzetben. Hozzám legközelebb mindig a versek világa állt. Ebből adódik, hogy saját gondolataimat is versekben fejezem ki, bár vannak prózai szösszeneteim is. Nagy örömmel tölt el, amikor nem csak a magam, hanem más embertársaim kedvére valót tudok írni.
Egy válasz
Tetszéssel olvastam soraid. Én is szeretem az őszt, ez alól csak a november hónap a kivétel, annak is leginkább az vége, utolsó harmada.
Szeretettel: Rita