Ahogy a függöny résein beszűrődő napfény,
át fut, ágyon, paplanon,
végig szalad még alvó,
álmodó arcodon.
Hittem,
de még nem láttam,
csodát,
s most itt van,
láthatom meglévő valóját.
Csak állok,
s nézem ahogy körbe fon a fény.
Nem várok tovább,
két karommal körbe fonlak én,
s úgy húzlak magamhoz,
óvlak, féltelek,
nem hagyom, hogy a múló idő,
magával sodorjon,
nem hagyom, hogy egy álom
elvigyen.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
2 Responses
Ragaszkodó, szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm. Örülök, hogy tetszenek a soraim.