S, ahogy a nappal találkozik az éjjel,
a fény össze csap a sötéttel,
úgy láttalak,
s találkoztam véled,
a mozdulat lassú,
lelkünk meztelen.
Nézlek,
s veszek el szemed szikrázó színében,
nincsenek szavak,
s nem is kellenek,
boldogság jár át,
hisz itt vagyok veled.
A szürkéből,
mi eddig körbe font,
mint ócska papír csomagolás,
mi felszakad,
úgy tör elő a szín,
s magával ragad,
magával ragad csillogó fényed,
nem szólok semmit,
most elég ha nézlek…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„magával ragad csillogó fényed,
nem szólok semmit,
most elég ha nézlek…”
Szeretettel: Rita