– gondolatok József Attila: Hetedik c. verséhez –
Mondanivalója, egyszerre misztikum és ideológia. Az élet kulcsfontosságú kérdéseinek boncolgatása közben kimondatlan mintát próbál mutatni a mindenkori valóság tükrén keresztül. Szegénység és vitézség, kiválóság és gyilkolás, büszkeség és lovagiasság ellentétes képeiből bontakozik ki minden szakasz végére a felülemelkedés mintája: a hetedik te magad légy! Legyél valami más, valami több, valami meghatározhatatlan. A hetedik.
De miért pont a hetedik mintája jelenti a képzeletbeli magaslatot, akár ideológiailag, akár a valóság szintjén? A válasz a hetes szám misztériumában rejlik. A hét, a spiritualitás, a tökéletesség száma, az emelkedett út, az önzetlen sikerek, barátságok, jelentőségteljes találkozások misztikáját takarja. Ugyanakkor függetlenséget mutat élettől és haláltól, valamiféle beavatás által, vagy intuitív módon elképzelve azt. Kiállni akár a hétpróbát, megszabadulni a hét gonosztól, egyetlen hét alatt. Ahogy Isten is hét nap alatt teremtett egy világot. Talán a fáraónak is hét lelke volt, de ha nem is, mindenképpen birtokolta a teljességet nemcsak a legendák, de tárgyi bizonyítékok alapján is. A hetes számban lépten-nyomon összetalálkozik a keleti és nyugati vallásfilozófia. Ebben az írásban a költő akarva-akaratlan meglovagolja a hetes szám misztériumát. És az abban rejlő bölcsességet.
Ugyanakkor a vers maga a kőkemény valóság. Versszakonként egy-egy kiemelt sorskérdést boncolgat, a költő tudatából előhúzott élő mozzanatokat vetítve. Minden strófában hatfélét. Előlépteti a hat létezőt, mint hatféle variációt az adott sorskérdésre. A kibontásnál gondosan ügyel rá, hogy elmenjen a végletekig. Hétköznapi képekben mutatva az átélést, nem egyszer eléri a szélsőértékeket. Hogy aztán fölé emelkedhessen. A hetedik marad mindvégig, minden variációra a kimondatlan példa. A magasabb valóság.
hogyan szüless? hogyan harcolj? hogyan szeress? hogyan alkoss? hogyan halj meg?
A nyitókép a születésé, ami mindig fájdalmas, így a megjelenített hat mozzanat is az. Fölsír a hat, de mire mégy? – teszi fel a kérdést a költő. Siránkozás helyett, légy inkább te a hetedik.
A születés képét a harcé követi, szembenézés az ellenséggel, vagy éppen annak elkerülése: egy ki kezdi szabadnapját, / egy ki végzi szolgálatját. Értékeket képviselve: ki magva erdőségnek vagy éppen hősi múlttal: kit őse bőgve védett. Bár a bátorság, a tehetség, a nagyvonalúság, az ősök védőkeze, csellel, gánccsal, mind nem elég! Ezért inkább légy te magad a hetedik.
Ezt követi az udvarlás, a szerető képe, a szerelem fortélyaival. Egyik oldalról megjeleníti az érzelem képeit: ki szívet ad szaváért, másik oldalról a csábításét: ki a merengőt adja, ki a szoknyát kutatja. A hetedik műveli a hódítás fortélyait, mégis fölötte áll az effajta sikernek.
A szerelem képeit követi az alkotásé, a költészeté. A költő elmegy pozitív és negatív végletekig. A kiválóság, a lélek szépsége mellett: ki eget mér és bólint, a gyilkolás, a szadizmus képe is megjelenik: ki patkányt boncol élve. Ötvöznie kell jót és rosszat, hogy aztán költőként mindkét végletet ábrázolni tudja. Egyszerre lehessen vitéz és tudós, vagy éppen a kiváló hetedik.
A legmegrázóbb az utolsó szakasz, a halál képeivel. S ha mindez volt, ahogy írva… azaz hetedikként születtél, harcoltál, szerettél, verseltél, akkor úgy is halj meg. Hogyan is tehetnél mást, amikor a világ sírköve alatt mégy? Ezzel a végzetszerű képpel tudatosítja, miért kell minél közelebb kerülnünk a teljességhez. Függetlenné válnunk élettől és haláltól, és ezáltal megérinteni a mindenséget. Elérni a hetes valóságát.
Időről-időre bevillannak a magyarság mozzanatai is: ha ütsz tanyát, kit őse bőgve védett, ki szívet ad szaváért, ki lelkét üti nyélbe, ki kendőcskére tapos, kettő vitéz és tudós négy. Mesterien felépített, ritmikus költemény. Léteznek zenés változatai. Végletekbe húzó képeivel érzelmi mélységekbe és magasságokba visz.
Author: Tarrósi Éva
Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.
