Szél

Zizegő avar,

Rozsdavörös lombok.

Járom az utcát

Fejemben a gondok.

 

Ruhámat átjárja

A hideg őszi szél,

s azt kérdi tőlem:

Az ember mennyit ér?

 

Keresem a szót,

mit is mondhatnék.

Ám választ sem várva,

tovaszáll a szél.

Tóth Ilona
Author: Tóth Ilona

Tóth Ilona vagyok, 1957. január 7-én születtem Bercelen, Nógrád Vármegye egyik legszebb településén. Az élet sokfelé sodort az országban, de húsz év óta újra a szülőfalumban élek, ma már nyugdíjasként. Az irodalom, az olvasás, írás szeretete kisiskolás koromtól elkísért és segített sok élethelyzetben. Hozzám legközelebb mindig a versek világa állt. Ebből adódik, hogy saját gondolataimat is versekben fejezem ki, bár vannak prózai szösszeneteim is. Nagy örömmel tölt el, amikor nem csak a magam, hanem más embertársaim kedvére valót tudok írni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »