Lassan indul és bizonytalanul,
kip-kop, koppan olykor a kis cipő.
Később egyre biztosabban nyomul,
hiszi, miatta halad az idő.
S mikor felviszi Isten a sorsát
már más nem, csak önmaga érdekli,
háta mögé veti mindnek gondját,
hiszi, hogy mindez ki is jár neki.
Hol van már a bátortalan gyermek
az oly édes mosolygó kis csöppség?
Kinek, míg felnőtt, mind segítettek,
hiszi, hogy övé minden dicsőség.
Magasról néz le, mindent feledve,
az új barátai rá felnéznek,
tivornyákat ül nőkkel, nevetve,
akik tartják őt léha csibésznek.
A luxus viszont kell, azt ő nyújtja,
a cicababák jönnek is sorra,
s míg van pénze, mindig van barátja.
Egy napon nagyot fordul a kocka.
Társait már nem is leli soha,
azok lám elszéledtek mellőle.
Magabiztossága ismét oda,
mutogatnak, hogy mi lett belőle.
A szülői házat felkeresi,
apja már oly rég más világon van,
édesanyja magához öleli,
fiam a kis cipellőd még megvan.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben - édesanyám távozása után - űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen - Solymáron - élek.
Egy válasz
Elgondolkodtató vers. Gratulálok hozzá! Zoltán