Kis cipő

Lassan indul és bizonytalanul,

kip-kop, koppan olykor a kis cipő.

Később egyre biztosabban nyomul,

hiszi, miatta halad az idő.

 

S mikor felviszi Isten a sorsát

már más nem, csak önmaga érdekli,

háta mögé veti mindnek gondját,

hiszi, hogy mindez ki is jár neki.

 

Hol van már a bátortalan gyermek

az oly édes mosolygó kis csöppség?

Kinek, míg felnőtt, mind segítettek,

hiszi, hogy övé minden dicsőség.

 

Magasról néz le, mindent feledve,

az új barátai rá felnéznek,

tivornyákat ül nőkkel, nevetve,

akik tartják őt léha csibésznek.

 

A luxus viszont kell, azt ő nyújtja,

a cicababák jönnek is sorra,

s míg van pénze, mindig van barátja.

Egy napon nagyot fordul a kocka.

 

Társait már nem is leli soha,

azok lám elszéledtek mellőle.

Magabiztossága ismét oda,

mutogatnak, hogy mi lett belőle.

 

A szülői házat felkeresi,

apja már oly rég más világon van,

édesanyja magához öleli,

fiam a kis cipellőd még megvan.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Halász Zoltán bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »