Egy kisvárosban élt egy ismerősöm, aki híres volt arról, hogy mindent túldramatizált. Egy nap a barátok összegyűltek a kávézóban, és elkezdtek mesélni egymásnak a legrosszabb főzős élményeiről.
Mikor Peti, a dramatikus fickó sorra került, így kezdte: „Egyszer a feleségem készített vacsorát, és az olyan rossz volt, hogy a kutyánk is megpróbált kiszökni az ablakon!” Mindenki nevetett, de Peti nem állt meg: „De tudjátok, mi a legrosszabb? Hogy még a fűszerbolt sem volt nyitva!”
Ekkor barátja, Jani, aki mindig a poénok mestere volt, felkiáltott: „Peti, ha a feleséged főz, érdemes lenne elgondolkodni a ’menekülési terven’!” A kávézóban mindenki röhögött, Peti pedig csak rázta a fejét: „Jó, de ha a fűszerbolt is bezár, akkor hova menjek? Talán a szomszédhoz, hogy tőle kérjek segítséget!”
A történet végén Péter így zárta le a mesét: „Ha a vacsorát nem bírja el a kutya, akkor jobb, ha rendelünk egy pizzát!”
Author: Mahler Csaba
Mahler Csaba vagyok, harminckilenc éves író és költő, Gyomaendrődről, ahol családommal – feleségemmel és kisfiammal – élek. A versírás számomra már 2008 óta fontos része az életemnek, amikor megjelentek első alkotásaim, melyeket egy kis kötetben örökítettem meg. Az élet mélyebb rétegei és érzelmei már fiatalon inspiráltak, és ezek az érzések gyakran visszaköszönnek a verseimben. 2014-ben megismertem feleségemet, Katica személyében, aki mellett kreatív energiáim igazán szárnyra kaptak. Közös alkotásaink a helyi újságban is megjelentek, majd 2016-ban létrehoztuk a Gyomaendrődi Toll nevű havilapot, ami kulturális értékeket közvetített a város számára. Miután kisfiunk, Magor megszületett 2017-ben, szüneteltettük az újságírást, hiszen ő igényelte minden figyelmünket. Mivel munkám sok időmet elveszi, ritkán van alkalmam írni, de amikor tollat ragadok, fantáziám szabadon áramlik. Verseimet gyakran mély érzelmek ihletik, egy-egy dal, kép vagy érzés által. Megzenésített verseim – mint például „Pillantás” és „Eltévedve” – különösen fontosak számomra, és a szeretet, a szerelem vagy az összetartozás érzését közvetítik. Egyedül, csendben szeretek alkotni, ilyenkor gondolataim mélyre áshatnak, költői képeim pedig gyakran titokzatosak és sejtelmesek. Alkotásaimban mindig egy darabot adok magamból az olvasóknak vagy a zenén keresztül a hallgatóknak. Hobbim a vers- és szövegírás, és hiszek abban, hogy az irodalom és a mesterséges intelligencia jól kiegészíthetik egymást. Youtube csatornámon megzenésített...
2 Responses
Szerintem akkor lenne vicces, ha a saját főztjéről beszélt volna. „Magamat kigúnyolom, ha kell…”
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon köszönöm a visszajelzésedet! Igazán megmosolyogtattál a javaslatoddal – teljesen igazad van, néha a legjobb humorforrás mi magunk vagyunk! Ha legközelebb írok valamit, mindenképpen megpróbálom beépíteni ezt a „magamat kigúnyoló” stílust, amit olyan szeretettel ajánlottál. Remélem, neked is sikerül hasonló derűvel megfűszerezned a mindennapokat!
Szeretettel: Csabi