Nagy a szív fájdalma,
s a márvány hideg,
hol most nyugszik kezem.
Szemembe könny szökik,
hisz te már nem vagy itt velem.
Magad mögött hagytál,
bánatot, örömöt.
Mi maradtunk,
s még élünk.
Emléked örök.
Itt hagytál mindent,
családot, barátot,
hűvös hant alatt alszod,
végtelen örök álmod.
S álmodunk majd mi is,
hol emléked fölragyog,
egy gyertya lángjában,
lelked újra láthatom.
Hiányzol,
itt vagy velem,
még élek, nem feledlek.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.