viszoly

Jutkának                                            

minden csepp szóért kár. méreg arcú méreg, s időtlen időkre időzítve hat majd.

inkább tollszárnyú boldogságod rebbentsd,

lelked melegével simogasd meg testem,

sav-pezsgő csókod marja át a kedvem,

felemésztő viharod kacagja ki percem:

bizonyítsd, hogy nem vagyunk hiábavalók!

éjszakám derengő felhő, felé száll, nappalom engedő szellője záporoz,

örülni is tudok.

korlátok sora töri kedvem, gyengeségem halvány báránymező: igézve terel, s legel,

édes gyapjút hozni mégis képtelen még.

zsindelyes lármával mellettem némaság jár-kel, utánam lopakodó közöny les,

esőfélő ponyvám elhagytam… – mit tehetnék most?

csira, virágkor, lehetőség vagyok, mézfolyó semmi, bundás manó,

felsíró miért-nem engem-vitt-fel-a-padlásra, s ő valahol a ködtávolban fél.

hát szitával szórom a szavakat, darócba rejtem a magamét!

juhász ül a nagy melegben, tátva maradt szájjal… – alszom.

gyere, hintsük hát be szerelemmel ezt a percnyi ágyat,

hablebbenő párnáinkon kéjmeggyűrte álmaim mind valóra válnak,

testmeződön lélekfolyóm keresztelve átszalad,

gyöngyszájkapud forrásomra tárt torokkal megfakad,

izzó testem párájából jég-dermesztő kérdés száll:

lélek-nemtő, virágdallam, fű-fekete föld-lelet miért, hogy leszel?

1975.11.03. (19 évesen)

részlegesen publikálva:

’Egy csipetnyi boldogság’,

Blogszerzők Antológiája, Irodalmi Rádió, 2024. 06. hó,

stílusgyakorlatok (retrospektív kaleidoszkóp) – Irodalmi Rádió (részlet)

illusztráció: https://4kwallpapers.com/love/heart-balloon-13439.html

további írásaim: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...