A Végtelen Kocka

 

 

A jövőben mindenki egyetlen dolgot akart: a Végtelen Kockát. Az ősi legenda szerint ez az eszköz képes megváltoztatni a valóságot, és aki a kockát birtokolja, az uralhatja a világot. Évszázadokon át senki sem találta meg, de most egy kutatócsoport végre rálelt a rejtélyes tárgyra egy elhagyatott bolygón.

Lia, a csapat fiatal tudósa, remegve tartotta kezében a Végtelen Kockát. A szimbólumok rajta olyan ősi nyelven voltak írva, amelyet még a legmodernebb mesterséges intelligencia sem tudott teljesen megfejteni. A csoport azonban biztos volt benne, hogy ha a kockát megpörgetik, a világ újraformálódik.

– Lia, te találtad meg, te dobj – mondta a csapat vezetője, Kaleb.

Lia mélyet sóhajtott, majd lassan elforgatta a kockát. Ahogy a szimbólumok forogni kezdtek, a valóság is megváltozott. Az ég megnyílt, a föld remegett, és mintha minden egy pillanat alatt összefonódott volna. A világban minden eddigi szabály felborult: a gravitáció megszűnt, az idő visszafelé folyt, és a múlt keveredett a jövővel.

A csapat tagjai pánikba estek, de Lia megértette: a Végtelen Kocka nem csak fizikai dolgokat változtatott meg, hanem az időt és a tér struktúráját is. A kocka nemcsak egy játék volt, hanem maga az élet.

Egyetlen döntéssel Lia visszafordította a kockát az eredeti pozíciójába, és a világ újra összeállt – de soha nem lesz már ugyanolyan.

 

Mahler Csaba
Author: Mahler Csaba

Mahler Csaba vagyok, harminckilenc éves író és költő, Gyomaendrődről, ahol családommal – feleségemmel és kisfiammal – élek. A versírás számomra már 2008 óta fontos része az életemnek, amikor megjelentek első alkotásaim, melyeket egy kis kötetben örökítettem meg. Az élet mélyebb rétegei és érzelmei már fiatalon inspiráltak, és ezek az érzések gyakran visszaköszönnek a verseimben. 2014-ben megismertem feleségemet, Katica személyében, aki mellett kreatív energiáim igazán szárnyra kaptak. Közös alkotásaink a helyi újságban is megjelentek, majd 2016-ban létrehoztuk a Gyomaendrődi Toll nevű havilapot, ami kulturális értékeket közvetített a város számára. Miután kisfiunk, Magor megszületett 2017-ben, szüneteltettük az újságírást, hiszen ő igényelte minden figyelmünket. Mivel munkám sok időmet elveszi, ritkán van alkalmam írni, de amikor tollat ragadok, fantáziám szabadon áramlik. Verseimet gyakran mély érzelmek ihletik, egy-egy dal, kép vagy érzés által. Megzenésített verseim – mint például „Pillantás” és „Eltévedve” – különösen fontosak számomra, és a szeretet, a szerelem vagy az összetartozás érzését közvetítik. Egyedül, csendben szeretek alkotni, ilyenkor gondolataim mélyre áshatnak, költői képeim pedig gyakran titokzatosak és sejtelmesek. Alkotásaimban mindig egy darabot adok magamból az olvasóknak vagy a zenén keresztül a hallgatóknak. Hobbim a vers- és szövegírás, és hiszek abban, hogy az irodalom és a mesterséges intelligencia jól kiegészíthetik egymást. Youtube csatornámon megzenésített...

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Rita!

    Szavaid igazán megérintettek. Valóban, egy-egy nagy esemény vagy változás után már más szemmel látjuk a világot. Újra összeállhat minden, de az élmények, amiken keresztülmentünk, nyomot hagynak bennünk, formálnak minket – talán éppen ez teszi az életünket gazdagabbá és mélyebbé.

    Köszönöm, hogy megosztottad ezt a gondolatot velem!

    Szeretettel, Csabi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »

Megszentelt helyek

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  

Teljes bejegyzés »

Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »