Álarcok mögött

Erzsébet belépett a tárgyalóterembe, fejét magasan tartva, mint mindig. Az ügyvédnő, akitől minden ellenfél tartott. Megnyerte az összes ügyét, még akkor is, ha néha a törvény szürke zónáiban mozgott. A siker íze édes volt, de ez az ügy más volt. A székek között ülő fiatal nő szemei reménytelenül meredtek rá, és Erzsébet úgy érezte, hogy valami nem stimmel.

Az ügy egyszerűnek tűnt: egy válóper, amelyben az ügyfele, egy gazdag üzletember, meg akarta szerezni a gyermekfelügyelet jogát, és nem akart nagyobb vagyonmegosztást. Erzsébet hidegen, határozottan állt hozzá, tudta, hogy az ügyfele fizeti a legjobb órabért, és neki az volt a dolga, hogy megnyerje az ügyet.

Ahogy azonban a tárgyalás elkezdődött, valami szokatlan történt. Erzsébet magabiztos érvei ellenére a nő, akit a bíróság előtt meg kellett volna semmisítenie, egyre inkább megnyitotta a szívét a tanúvallomásai során. A nő története arról, hogyan manipulálta és kihasználta őt az üzletember, mélyen megérintette Erzsébetet. Kezdett kételkedni abban, hogy jó ügyet képvisel.

Az utolsó napig azt hitte, hogy képes lesz megnyerni az ügyet – mint mindig. De a záróbeszéd előtt, amikor már csak egyetlen lehetősége volt, hogy döntő csapást mérjen a nőre, egy pillanatnyi csend telepedett a terembe. Erzsébet átnézett az ellenfél asztalára, és a nő szemébe nézett. Az évek óta épített jéghideg álarc megrepedt. A bírónak végül egyetlen mondatot mondott:

– Tisztelt Bíróság, nem tudom jó szívvel megvédeni az ügyfelemet.

A teremben megfagyott a levegő. Erzsébet számára azonban valami felszabadító volt ebben a mondatban. A kocka itt megfordult, és a sorsának útját teljesen új irányba terelte.

Author: Mahler Csaba

Mahler Csaba vagyok, harminckilenc éves író és költő, Gyomaendrődről, ahol családommal – feleségemmel és kisfiammal – élek. A versírás számomra már 2008 óta fontos része az életemnek, amikor megjelentek első alkotásaim, melyeket egy kis kötetben örökítettem meg. Az élet mélyebb rétegei és érzelmei már fiatalon inspiráltak, és ezek az érzések gyakran visszaköszönnek a verseimben. 2014-ben megismertem feleségemet, Katica személyében, aki mellett kreatív energiáim igazán szárnyra kaptak. Közös alkotásaink a helyi újságban is megjelentek, majd 2016-ban létrehoztuk a Gyomaendrődi Toll nevű havilapot, ami kulturális értékeket közvetített a város számára. Miután kisfiunk, Magor megszületett 2017-ben, szüneteltettük az újságírást, hiszen ő igényelte minden figyelmünket. Mivel munkám sok időmet elveszi, ritkán van alkalmam írni, de amikor tollat ragadok, fantáziám szabadon áramlik. Verseimet gyakran mély érzelmek ihletik, egy-egy dal, kép vagy érzés által. Megzenésített verseim – mint például „Pillantás” és „Eltévedve” – különösen fontosak számomra, és a szeretet, a szerelem vagy az összetartozás érzését közvetítik. Egyedül, csendben szeretek alkotni, ilyenkor gondolataim mélyre áshatnak, költői képeim pedig gyakran titokzatosak és sejtelmesek. Alkotásaimban mindig egy darabot adok magamból az olvasóknak vagy a zenén keresztül a hallgatóknak. Hobbim a vers- és szövegírás, és hiszek abban, hogy az irodalom és a mesterséges intelligencia jól kiegészíthetik egymást. Youtube csatornámon megzenésített...