Az utolsó fordulat

A nap sugarai táncoltak a nagyváros üvegfelületein, de Balázs számára ez most észrevétlen maradt. A sietségből fakadó izgalom, amely egykor éltette, mára eltompult. A lift tükrében visszanéző arc ismerős volt, de mintha valami változott volna. Előző este még azt hitte, hogy az élet tökéletes. Az évtizedek kemény munkája mostanra hozta meg gyümölcsét: egy virágzó cég, tökéletes ház, és egy feleség, akivel a barátai is irigykedve néztek rá. A tökéletes kép azonban ezen a reggelen, egyetlen telefonhívással darabokra hullott.

– Balázs, azonnal be kell jönnöd az irodába. – Eszter, a titkárnője hangja remegett. – Valami nagyon nem stimmel a pénzügyi jelentésekkel.

Balázs homloka ráncba szaladt. Tíz éve vezette a céget, soha nem volt probléma. Felvette a zakóját, és rohant.

Mire az irodába ért, minden ajtó mögött feszült arcok várták. A pénzügyi osztály zűrzavarban úszott, a könyvelők lázasan pötyögtek a számítógépen. És akkor megérkezett a jelentés: milliós hiány, eltűnt összegek, tisztázatlan kiadások. Minden összeomlani látszott.

Balázs először dühöt érzett, majd rémületet. De a legmélyebben a csalódás mart belé – önmagában. Hogy nem vette észre? Hogy hagyhatta, hogy ez megtörténjen?

A napok vészesen peregtek, a céget kivizsgálás alá helyezték, Balázs személyes felelősségét kezdték vizsgálni. A barátok elfordultak tőle, a felesége csendes távolságtartással figyelte, ahogy az életük szétesik. A nyilvános botrány mindent elért, amit ő valaha felépített.

A legmélyebb ponton, amikor már azt hitte, nincs lejjebb, egy régi barát lépett be az életébe. Dávid, akit évek óta nem látott, hirtelen felbukkant a város szélén lévő kis kávézóban. A két férfi évek óta nem beszélt egymással, de Dávid most úgy állt Balázs mellett, mintha az idő nem telt volna el.

– Tudod, néha éppen az a fordulat, amit a legjobban elkerülnél, hozza el a megoldást – mondta Dávid egy sör mellett. – Talán nem is baj, ha most újrakezdesz.

Balázs először cinikusan mosolygott, de aztán valami kattant benne. Talán igaza volt. Az élet, amit felépített, talán nem is volt olyan tökéletes, mint hitte. Talán éppen most van itt az idő, hogy valami újat építsen – valami jobbat.

A napok múltával Balázs lassan újra megtalálta önmagát. Egy kisvárosi boltban kezdett dolgozni, ahol a pénz sosem járt milliókban, de a mosolyok őszinték voltak. És ahogy a hónapok elteltek, rájött, hogy a kocka, amit egykor megvetett, végül a legjobb dobást hozta el számára.

Author: Mahler Csaba

Mahler Csaba vagyok, harminckilenc éves író és költő, Gyomaendrődről, ahol családommal – feleségemmel és kisfiammal – élek. A versírás számomra már 2008 óta fontos része az életemnek, amikor megjelentek első alkotásaim, melyeket egy kis kötetben örökítettem meg. Az élet mélyebb rétegei és érzelmei már fiatalon inspiráltak, és ezek az érzések gyakran visszaköszönnek a verseimben. 2014-ben megismertem feleségemet, Katica személyében, aki mellett kreatív energiáim igazán szárnyra kaptak. Közös alkotásaink a helyi újságban is megjelentek, majd 2016-ban létrehoztuk a Gyomaendrődi Toll nevű havilapot, ami kulturális értékeket közvetített a város számára. Miután kisfiunk, Magor megszületett 2017-ben, szüneteltettük az újságírást, hiszen ő igényelte minden figyelmünket. Mivel munkám sok időmet elveszi, ritkán van alkalmam írni, de amikor tollat ragadok, fantáziám szabadon áramlik. Verseimet gyakran mély érzelmek ihletik, egy-egy dal, kép vagy érzés által. Megzenésített verseim – mint például „Pillantás” és „Eltévedve” – különösen fontosak számomra, és a szeretet, a szerelem vagy az összetartozás érzését közvetítik. Egyedül, csendben szeretek alkotni, ilyenkor gondolataim mélyre áshatnak, költői képeim pedig gyakran titokzatosak és sejtelmesek. Alkotásaimban mindig egy darabot adok magamból az olvasóknak vagy a zenén keresztül a hallgatóknak. Hobbim a vers- és szövegírás, és hiszek abban, hogy az irodalom és a mesterséges intelligencia jól kiegészíthetik egymást. Youtube csatornámon megzenésített...