Márk és Zoli gyerekkoruk óta barátok voltak, és közös szenvedélyük a társasjátékok voltak. Minden szabad délutánjukat azzal töltötték, hogy újabb és újabb kihívásokkal néztek szembe a táblák fölött. Az évek során versengésük egyre komolyabbá vált, de a legnagyobb megmérettetés csak most érkezett el.
Egy nap, amikor Zoli egy antik boltban járt, felfedezett egy régi, poros játékot, amelynek a neve egyszerűen csak „Sorsok” volt. A szabályok homályosak voltak, de a játéktáblán különféle élethelyzetek voltak megjelenítve. Márk azonnal izgalomba jött, amikor Zoli elhozta neki, és úgy döntöttek, aznap este kipróbálják.
Az első néhány kör szokványosan telt: házasság, munkahelyváltás, pénzügyi döntések. De ahogy haladtak előre, a játék egyre furcsább lett. Mintha nemcsak a figurák léptek volna előre, hanem az életük is. Márk házassága megromlott, Zoli váratlanul elvesztette a munkahelyét. Egyre több döntés került a kezükbe, de a játék szabályai mintha az életüket is átírták volna.
Az utolsó kör előtt a tábla furcsa üzenetet mutatott: „Az utolsó lépés megfordíthat mindent.”
Márk és Zoli egymásra néztek, mindketten érezték a feszültséget. Márk volt soron, és ha ő lép, a sorsuk végérvényesen eldőlhet. Egy utolsó kockadobás, és Márk hirtelen ráébredt: nem a játék, hanem az életük volt a tét.
Zoli megállította.
– Ne dobd el – mondta halkan. – Mi lenne, ha egyszerűen befejeznénk itt? Az életünk játék nélkül is a miénk.
Márk letette a kockát, és elmosolyodott. Lezárták a dobozt, és ezzel visszavették az irányítást az életük felett.
Author: Mahler Csaba
Mahler Csaba vagyok, harminckilenc éves író és költő, Gyomaendrődről, ahol családommal – feleségemmel és kisfiammal – élek. A versírás számomra már 2008 óta fontos része az életemnek, amikor megjelentek első alkotásaim, melyeket egy kis kötetben örökítettem meg. Az élet mélyebb rétegei és érzelmei már fiatalon inspiráltak, és ezek az érzések gyakran visszaköszönnek a verseimben. 2014-ben megismertem feleségemet, Katica személyében, aki mellett kreatív energiáim igazán szárnyra kaptak. Közös alkotásaink a helyi újságban is megjelentek, majd 2016-ban létrehoztuk a Gyomaendrődi Toll nevű havilapot, ami kulturális értékeket közvetített a város számára. Miután kisfiunk, Magor megszületett 2017-ben, szüneteltettük az újságírást, hiszen ő igényelte minden figyelmünket. Mivel munkám sok időmet elveszi, ritkán van alkalmam írni, de amikor tollat ragadok, fantáziám szabadon áramlik. Verseimet gyakran mély érzelmek ihletik, egy-egy dal, kép vagy érzés által. Megzenésített verseim – mint például „Pillantás” és „Eltévedve” – különösen fontosak számomra, és a szeretet, a szerelem vagy az összetartozás érzését közvetítik. Egyedül, csendben szeretek alkotni, ilyenkor gondolataim mélyre áshatnak, költői képeim pedig gyakran titokzatosak és sejtelmesek. Alkotásaimban mindig egy darabot adok magamból az olvasóknak vagy a zenén keresztül a hallgatóknak. Hobbim a vers- és szövegírás, és hiszek abban, hogy az irodalom és a mesterséges intelligencia jól kiegészíthetik egymást. Youtube csatornámon megzenésített...
2 Responses
Veszélyes dolog a jóslás, meg minden egyéb, amit úgymond megmutatja a jövőt. Egyrészt, ha ez a jövő nem kecsegtet semmi jóval, már akkor is boldogtalan lesz az ember, amikor még derüs fölötte az ég. Ha jót igér és nem válik be, akkor meg csalódott lesz. Jobb nem látni a jövőt.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon bölcs gondolatokat írtál! Valóban, a jövő titokzatossága adja meg az élet szépségét és izgalmát. Sokszor a pillanatokat beárnyékolná, ha előre látnánk mindent – a boldog percek értékét éppen az emeli, hogy nem tudjuk, meddig tartanak. Néha talán az a legjobb, ha csak bízunk abban, hogy minden úgy alakul, ahogy lennie kell.
Köszönöm, hogy megosztottad ezt a mély gondolatot velem!
Szeretettel, Csabi