Emlékeimből

Emlékeimből

Szép emlékem : Madeira szigetén jártam
itt a tavasz mintha összehajolna a nyárral
Fülemben ha néha szomorú a hangulatom
még ma is a Fadó dallamait hallhatom
Belőle melankólia és vágy sugárzik
mely szívembe mélyen beágyazódik
Hova jutott a világ s hova jutottunk
hogy megfeledkezünk múltunkról
Hogy ide száműzték utolsó királyunk
egy lelkünkből is száműzött család
királyként megkoronázott utalsó sarját,
hol dús virágkoszorúban láthatod a sírját
Portugália megbecsüli Amalia Rodrigezt
a portugál Fadó legnagyobb csillagát
S mi pedig sétányt nevezünk el arról
ki kiszolgált egy népnyúzó rendszert
s ki járomban tartotta az embert
A vágyat tőlünk elvenni nem lehet,
hogy mindenütt csillogjon, viruljon a szeretet
hogy békesség uralkodjon a világban,
hogy mindenki testvér legyen a hazában,

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „A vágyat tőlünk elvenni nem lehet,
    hogy mindenütt csillogjon, viruljon a szeretet
    hogy békesség uralkodjon a világban,
    hogy mindenki testvér legyen a hazában,”

    Remek lenne, de ez nem fog megvalósulni soha, de mi, akik vágyunk rá, élhetünk így.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem álmodozás

Edit Szabó : Nem álmodozás Ősóceánból keletkezett, a Földünknek ez az eredete, Föld felszínén hegyek-völgyek, alakultak lassan élőlények. Éghajlatok váltakoztak, tengerek megfogyatkoztak, történelem ősisége éledt,

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »