János: látom, hogy milyen bőséges almatermése lesz az idei évben.
Károly: azt nem veszi észre, hogy alig van körtém?- magánál meg roskadozik a fa.
János: Nem értem, hogy ez most hogy jön ide.
Károly: Hogy jönne? – úgy, hogy tudom mitől döglik a légy.
János: Mitől?
Károly: Nehogy azt higgye, hogy mert én tanulatlan vagyok, egyúttal hülye is.
János: Miért gondolnám? – csupán azt nem értem, hogy miért ilyen ellenséges? A szüleink is jó viszonyban voltak egymással? Emlékezzen vissza, hogy mikor az édesanyja panaszkodott, hogy jönnek az ünnepek, szeretne több félét is sütni, de kevés a tojás, akkor az enyém mindjárt átvitt egy szakajtónyit, csak úgy szeretetből.
Károly: Na ez az, erről beszélek, ha megértené azzal a nagy tudásával.
János: Miről?
Károly: Ne tegye itt nekem a hülyét! Arról, hogy nem véletlen, hogy magánál sokkal több a körte és már annak idején is több volt a tojás, mint nálunk.
János: Na ide figyeljen! Először is kétszer annyi tyúkunk volt, mint maguknak. Másodszor én ősszel és tavasszal is permetezem a fákat, hogy a férgek ne tudjanak kitelelni, tavasszal meg azért, hogy amelyek mégis megmaradtak, azok ne tudjanak elszaporodni. Lemetszem a száraz ágakat, táplálom a talajt.
Károly: Mondhat, amit akar. Az unokám kapott laptopot az iskolában és ő mondta, hogy van az az okos valami, amivel már műtenek is.
János: A mesterséges intelligenciára gondol?
Károly: Arra hát, na ugye, hogy maga is tud róla.
János: Tudok, de ez hogy jön a körtefához, meg a tyúkokhoz?
Károly: Azt még nem is mondtam, hogy vagy tíz éve épp Márton nap előtt pusztult el a libánk. Anyám mondta is a te „aranyszívű” anyádnak, hogy ez lesz az asztalon, szép pirosra megsütve. Erre mi történt?-megdöglött reggelre.
János: Ehhez mi köze volt az édesanyámnak és a mesterséges intelligenciának?
Károly: Az, hogy bennünket tönkre akarnak tenni, beleültették ezt a mesterséges dolgot, téged pedig meg akarnak gazdagítani, ezért van neked mindenből több, mint nekem.
János: Tíz évvel ezelőtt még nem is hallottunk a mesterséges intelligenciáról, meg azt most se ilyesmire használják fel.
Károly: Méregről viszont lehetett hallani, nemde?
János: Csak nem azt akarod mondani, hogy az én dolgos, jószívű, kedves édesanyám megmérgezte a libátokat?
Károly: Te mondod, én csak gondoltam, hogy ez lehetett a háttérben.
János: Szégyelld magad Károly! Mostantól fogva nem ismerlek. Hogy ilyen aljas legyen valaki, ezt soha nem gondoltam volna rólad. Messze esett az alma a fájától. Becsületes, derék szüleid voltak. Akkoriban egymást segítették az emberek, most meg mindenfélét beképzelsz magadnak csak azért mert több körtét terem a fám?
Károly: Tudtam, hogy csak ürügyet keresel arra, hogy megszakítsd a jó szomszédi viszonyt, mert fent hordod azt a méretes orrodat, csak azért mert agrármérnök lettél, lenézel engem. Na, majd teszek arról, hogy te se élvezhessd a termésed! Aztán úgy se tudsz rám bizonyítani semmit, mert itt is van gógyi, nem csak a te öntelt fejedben.
