Áginak
tudod, az ember örömre termett.
mért ne hagynád, hogy örömöd leljed?
tudod, az ember örömre termett,
mért ne akarnád, hogy örömre leljek,
örömre leljek,
benned,
veled?
tudod, a bánat csak bánatot szülhet,
tudod, ha hagyod, eltiltom tőled!
tudod, a boldogság köröttünk repked,
tudod, ha hagyjuk, betakar minket,
betakar minket,
téged,
veled!
tudod, ha bennem örömöd leled,
tudod, ha ölelem ölelő kezed,
tudod, ha érzem, hogy te vagy, ki szeret,
tudod, ha én vagyok az, aki szeret,
örökre itt leszek
neked,
veled,
akkor is, ha már nem leszel,
akkor is, ha már nem leszek,
akkor is itt leszek neked, veled.
2024.11.14., 68 évesen
* FYI: For Your Information
(’csak hogy tudd’)
illusztráció: A FYI teljes formája | Találmányok, online kommunikáció, tények
zenei illusztráció: Almási Éva-Tahi Tóth László…Hogyan mondjam el neked
(Adamis Anna – Presser Gábor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, LGT, 1973.)
további írásaim: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...