Ablakok nyílnak
a téli égre,
a ködös novemberen át.
Mélyet lélegzem,
s eléri lelkem
az élet édes illatát.
Könnyeket hoz egy régi napról
a hömpölygő emlékfolyam.
Állok és értem:
bár egyedül,
mégsem vagyok oly társtalan.
Érzem : üzennek
fűszál-hangok.
Rejtik, fejtik a jövőt.
Nagyot dobbanó szívem tudja:
megtalálja az érkezőt.
Friss földgöröngyben,
őszi ködben,
mindig, mindig ő lép elém.
Kézen fog a boldog emlék,
hogy ne fusson el a remény.
Ablakok nyílnak, fények égnek,
Messziről zengnek angyalok.
Vele vagyok, s
tán újra élek.
Arcán a csillagfény ragyog…
Author: Törteli Tücsök
Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...