A halál érzése, avagy reményeim az ítélet napja után

Nem tudom mi lehet ennek az oka, pláne azok után, hogy én már átéltem és fogalmazhatunk úgy, hogy már belém van kódolva a halál érzése, mivel (nem tudom hány fejezetben és hányszor fogom még ismételni magam) már átéltem, mégha nem is emlékszem rá kristály tisztán.
Anyukám és az orvosok, ill. pszichológusok is tudták és szóltak előre, hogy készüljünk fel arra, hogy előbb vagy utóbb elő fog jönni nálam a halálfélelem, amikor már kezdem felfogni, hogy mégis mi történt velem, mi mindenen mentem keresztül.
Igazából már 5 év telt el a történtek óta és én már nagyjából 2021 februárjától fogva, amióta végleg haza lettem küldve az országos rehabilitációs intézetből (mondván, hogy szerintük az a végleges állapotom, nem vagyok tovább rehabilitálható), attól fogva probálom feldolgozni, hogy mi történt velem és az életemmel, de nem olyan egyszerű túltenni magam azon a tényen, hogy konkrétan a halálból jöttem vissza. Miért ilyen sok idő után jöttek tehát elő ezek a gondolatok, hogy milyen érzés lehet meghalni? A választ én magam sem tudom, de nap mint nap azon jár az eszem, hogy milyen furcsa egy dolog az, hogy a halottainkat nem tudjuk megkérdezni, hogy mégis milyen volt meghalni.
Ha jobban belegondolok én is halottnak számítottam, ami az orvostudományt illeti, nem szántak nekem néhány napnál hosszabb jövőt az esemény után.
Itt vagyok még most is, 5 évre a ‘halálomra’ rá, mégsem emlékszem az érzésre. Most pedig ezen töröm magam, valószínűleg tök fölöslegesen, mert előbb-utóbb úgyis meg kell majd történnie.
Én hiszek Istenben és a túlvilágban, a mennyek országában és a pokol szenvedésekkel teli bugyraiban és csak remélni, bízni és hinni tudok abban, hogy az ítélet napját követően azok táborát fogom erősíteni, akik beléphetnek a mennyei királyságba.
2024. 11. 22. – B. R. M.

(Zene: Busa Pista- Az ítélet napja)

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Szerzőként és kommunikáció szakos hallgatóként a kreatív írás és a médiavilág határterületei foglalkoztatnak. Verseim több, az Irodalmi Rádió által megjelentetett antológiában is olvashatók. 2022-ben „A jelen verse” című írásom megjelent a Marsbook Kiadó gondozásában kiadott Létvágytalanság című antológiában. 2026 februárjában látott napvilágot első önálló verseskötetem, Szerelemszilánkok címmel. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakon tanulok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójaként. A digitális kommunikáció és a tartalomkészítés világa közel áll hozzám, szerzői közösségi oldalaimat is magam menedzselem, ahol írásaimmal folyamatosan építem az olvasói közösséget. A Szerelemszilánkok című kötet megrendelhető itt: https://webshop.marsbook.hu/Szerelemszilankok

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »