A halál érzése, avagy reményeim az ítélet napja után

Nem tudom mi lehet ennek az oka, pláne azok után, hogy én már átéltem és fogalmazhatunk úgy, hogy már belém van kódolva a halál érzése, mivel (nem tudom hány fejezetben és hányszor fogom még ismételni magam) már átéltem, mégha nem is emlékszem rá kristály tisztán.
Anyukám és az orvosok, ill. pszichológusok is tudták és szóltak előre, hogy készüljünk fel arra, hogy előbb vagy utóbb elő fog jönni nálam a halálfélelem, amikor már kezdem felfogni, hogy mégis mi történt velem, mi mindenen mentem keresztül.
Igazából már 5 év telt el a történtek óta és én már nagyjából 2021 februárjától fogva, amióta végleg haza lettem küldve az országos rehabilitációs intézetből (mondván, hogy szerintük az a végleges állapotom, nem vagyok tovább rehabilitálható), attól fogva probálom feldolgozni, hogy mi történt velem és az életemmel, de nem olyan egyszerű túltenni magam azon a tényen, hogy konkrétan a halálból jöttem vissza. Miért ilyen sok idő után jöttek tehát elő ezek a gondolatok, hogy milyen érzés lehet meghalni? A választ én magam sem tudom, de nap mint nap azon jár az eszem, hogy milyen furcsa egy dolog az, hogy a halottainkat nem tudjuk megkérdezni, hogy mégis milyen volt meghalni.
Ha jobban belegondolok én is halottnak számítottam, ami az orvostudományt illeti, nem szántak nekem néhány napnál hosszabb jövőt az esemény után.
Itt vagyok még most is, 5 évre a ‘halálomra’ rá, mégsem emlékszem az érzésre. Most pedig ezen töröm magam, valószínűleg tök fölöslegesen, mert előbb-utóbb úgyis meg kell majd történnie.
Én hiszek Istenben és a túlvilágban, a mennyek országában és a pokol szenvedésekkel teli bugyraiban és csak remélni, bízni és hinni tudok abban, hogy az ítélet napját követően azok táborát fogom erősíteni, akik beléphetnek a mennyei királyságba.
2024. 11. 22. – B. R. M.

(Zene: Busa Pista- Az ítélet napja)

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Szerzőként és kommunikáció szakos hallgatóként a kreatív írás és a médiavilág határterületei foglalkoztatnak. Verseim több, az Irodalmi Rádió által megjelentetett antológiában is olvashatók. 2022-ben „A jelen verse” című írásom megjelent a Marsbook Kiadó gondozásában kiadott Létvágytalanság című antológiában. 2026 februárjában látott napvilágot első önálló verseskötetem, Szerelemszilánkok címmel. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakon tanulok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójaként. A digitális kommunikáció és a tartalomkészítés világa közel áll hozzám, szerzői közösségi oldalaimat is magam menedzselem, ahol írásaimmal folyamatosan építem az olvasói közösséget. A Szerelemszilánkok című kötet megrendelhető itt: https://webshop.marsbook.hu/Szerelemszilankok

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »

Izzó parazsak

Izzó parazsokon lépdel a lábam, visszafognám, de menni akar. Égető vágyban uralkodik rajtam, szalmaláng érzés, nem diadal.   Látom az utam, napfénnyel világít, kirajzolódik gyorsan,

Teljes bejegyzés »

Acél sínek

Acél sínek vezetnek az úton, kattognak rajta a vonatkerekek. Váltani kell néha tudom, mert van út, mely sehova sem vezet.   A jó jövő megcsillan

Teljes bejegyzés »

Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »