Vettem egy könyvet, egy licites csoportban. Na jó, kettőt. Ugyan az egyiket már olvastam nagyon régen, a másikat még nem. De ennyiért megérte. Délelőtt fél 10-re beszéltem meg az eladóval a találkozót. A Keleti előtt. Busszal megyünk. Vagyis mennénk…8E jön, nem szállok fel. Mert van másik, ami jobb , amivel hamarabb ott vagyok. A lány ír a megbeszélt találkozó időpontja előtt 10 perccel, hogy ő már itt van. Szuper. Mi meg még a buszmegállóban várunk. A 7E-vel előbb beérek a belvárosba. Felpillantok a kijelzőre. Még 4 perc. Még 3. Még 2. Még 2. Még 1. Még 1. Még 1. Még mindig 1. Hány perce 1? Nem tudom. A kijelző villog, a busz sehol. Nem jön. Kimarad. Puffogok magamban . Vagyis nem magamban, hanem félhangosan, a fiamnak. Mintha értené. 1 éves. Pedig most időben elindultam. Esküszöm. De így is elkések. Egyre több az ideges ember. Jön egy 8E megint pár perc múlva. De ha ezt tudom, felszállok az előzőre. Kijelzőre nézek. Még 4 perc. Még 3. Még 2. Még 2. Még 1. Még 1. Még 1. Hány perce 1? Nem tudom. A kijelző villog. A busz begurul. Van rajta egy kerekesszékes. Így a póthelyre állok. Babakocsival vagyok. Kisfiam elalszik közben. Rég elmúlt fél. De csak 10 percet kések.
Két perc alatt odaadja, váltunk pár szót. Neki is annyi idős a lánya, mint nekem. De aztán megy a dolgára. Én beülök egy kávézóba a pályaudvar mellett. 10 óra van. Még nem is reggeliztem.
Aztán indulunk visszafelé.
Még épp van nálam egy jegy. Az utolsó érvényes. (A többi használtat minek tartogatom a kabátzsebemben, ne kérdezd. Nem tudnék rá értelmes magyarázatot adni.) Már csak ez az egy maradt a tízes tömbből. Hazaútra pont jó lesz. Ugyan gyűrött kissé, de nem számít, még használható. Csak ez számít. 7E jön. Felszállok. Hárman állnak a babakocsis helyen, hangosan mondom, hogy „elnézést”. Közülük egy odébb is megy. Kettő marad. Befurakodok valahogy. Előttem egy férfi teszi az érvényesítő gépbe a jegyét. Zenél is neki. Lefékezem a babakocsit, hátra fordulok. Nyomom a gépbe, de semmi. Kicsit „kivasalom” a farmernadrágom szárán a jegyet, majd újra próbálom. De megint semmi. Hát jó. A férfi, aki előttem volt, megkérdezi, hogy segítsen-e. Mondom, igen, köszönöm. Neki se működik. Majd legnagyobb meglepetésemre a kezembe nyomja azt a jegyet, amit ő érvényesített előttem magának.
– Tudja mit? Ezt odaadom Önnek, én meg érvényesítek magamnak egy másikat – mondja. És már veszi is élő a következőt a zsebéből.
Szabadkozom:
– Köszönöm, de inkább majd ha jön ellenőr, megmondom, hogy én megpróbáltam, hát érvényes az én jegyem is, a gép nem akarta. Csinálja akkor meg majd ő nekem.
– Áh, nem érdemes kockáztatni. Mert úgyis mindig kitalálnak valamit – mondja. És egy mosoly kíséretében eltűnik a busz hátuljában, a tömegben.
(Ha szívesen olvasnál tőlem/rólam még személyesebb tartalmakat, kövess a Facebook-on is, a szerzői oldalamon, az alábbi link alatt: Budavári-Bókkon Andrea szerzői oldala )
Author: Budavári-Bókkon Andrea
Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...