Nagy pelyhekben, hull a hó..
Nagy pelyhekben, hull a hó, vastagon takar be mindent.
Gyermek már öltözik,nincs maradása a szobába bent.
Már a kilincset fogja, szalad is kifelé, kiáltja. Anyaa! Esik a hó!
Sapkát, sálat végy fel, ott a kesztyűd is. Jajj, ez a lurkó.
Már nincs akadály irány az udvar, majd az utca,kiskapu tárva-nyitva marad.
Zajos gyereksereg gyűlik össze, hógolyó repül, másik a szánkót húzva szalad.
Kacaj és nevetés ahogy felborul a szán, leányok sikoltva repülnek a hóba.
Mások szaporán járnak fel s alá, egyre nagyobb havat formálnak golyóba.
Készül a hóember, kis susmus után, páran szerteszét szaladnak.
S jönnek hamar vissza, répát, szenet hoznak és egy piros fazekat kalapnak.
Rakják is egymásra a hóból formált golyókat, tapasztva rögzítik szépen.
Szeme, szája szénből van, orra répa, ütött-kopott, piros fazék a fejében.
Előre is függőleges gombsor kerül, ugyancsak szénből.
Már majdnem kész, még egy seprű, mi áll ki tapasztott kezéből.
Gyönyörködnek benne, bizony szép lett, nagyon megcsodálják.
Aztán indul a játék újra, s vívják is a gyerekek hócsatáját.
Építenek dombot, hogy a szán magasról csússzon alája.
Egymást húzva versenyeznek, esnek-kelnek, már erős az idő homálya.
Hallik is már, hogy a kisemberpalántákat, hazafelé hívják.
Elköszönnek, holnap ugyanit, indulnak, még egy hógolyó gyorsan elhajítják.
Bent jó meleg van, lekerül az átázott vizes ruha, csuromvíz a kesztyű, mosolygós arc kipirulva.
Irány, gyorsan a meleg fürdő, vacsora, és egy gőzölgő, forró tea.
Kint hófehér takaró, jön az álommanó, jó éjt, holnap, újra lesz idő játékra.
2024.11. 23.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...
