OTT Lassan leszáll az est, szomorkás színeket fest. Sötét lombtakarója alatt a hegy álmosan pihen. Domb oldalában lassan apró fények gyúlnak. Sok mécses világít fel az örök honba. Ott, hol megfáradt szemek végleg lecsukódtak, őszi virágokat szór sírok csendjébe az emlékezet. /illusztráció: Pixabay/
Author: Adorján L. Zoé
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, alkotótársaimnak, hogy része lehetek e közösségnek, amelynek nagy örömmel lettem tagja. Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
Meghatóan szép sorok.
Szeretettel és tetszéssel: Rita
Köszönöm szépen kedves Rita. Lassan vége a novembernek.
Örömteli, békés adventi időszakot kívánok neked szeretettel. Zoé