Vajon, ha léteznél, átölelne két karod?
S mondanád örömmel: te vagy az angyalom?
Vajon, ha léteznél, vennél nekem szép ruhát?
És készítenél hozzáillő frizurát?
Vajon, ha léteznél, lenne sok poharad?
Melyek hirdetik: a legjobb anya vagy?
Vajon, ha léteznél, mesélnél nekem?
Elmondanád, milyen ízű a szerelem?
Vajon ha léteznél, sokat beszélgetnénk?
Kanapé sarkában hosszan nevetnénk?
Vajon, ha léteznél, adnál-e tanácsot?
Hogyan kell szépnek látni a világot?
Vajon, ha léteznél, lenne menedékem?
Mikor a nagy világ összetör éppen?
Vajon, ha léteznél, más lenne az életem?
Vajon a sötétben eltűnne a félelem?
Vajon, ha léteznél, lenne önbizalmam?
Saját magamról, lenne-e fogalmam?
Vajon, ha létezel, miért hagytál el?
Helyetted miért a világ nevelt fel?
Author: Szeredi-Lanszki Anita
Szeredi-Lanszki Anita vagyok. 1992-ben születtem Budapesten. Másodikos koromban kezdtem el először meséket, verseket írni. Nagyon szerettem papírra vetni a fantáziámat. Később egy nagy szünet következett az írás tekintetében. A tanulásra koncentráltam, elvégeztem az egyetemet, s biomérnök lettem. A gyermekeim születése ösztönzött újra mesék írására. A kisfiam nagyon szereti a fejből mondott történeteket, elkezdtem hát meséket kitalálni. Ezáltal újra megízleltem az írás örömét, s most már versek és novellák is kerülnek ki a kezeim közül. Óriási megtiszteltetés, hogy itt lehetek az Irodalmi Rádió közösségében és publikálhatom az írásaimat. Remélem, sok embernek telik öröme az alkotásaim olvasásában.
2 Responses
„Vajon, ha létezel, miért hagytál el?
Helyetted miért a világ nevelt fel?”
Meghatóak a soraid. Bizony, nehéz lehet édesanya nélkül felnőni.
Megértéssel és együttérzéssel: Rita
Köszönöm szépen! Valóban a saját életemből merítettem a vers írásakor.