Egy decemberi napon Trakamaka, a kis piros traktor és családja a karácsonyfát díszítették. A családi hagyományuk az volt, hogy Szenteste előtt három nappal feldíszítik a karácsonyfát, mert ekkor van Kala névnapja. Trakamaka már nagyon várta a karácsonyt, ahogy a kis húga, Kala is. Szüleikkel Traktorfalván életek. Trakamaka és Kala óvodásak voltak, a Jármű csoportba jártak. És kedvenc ünnepük a karácsony volt.
- Anya, mikor is lesz pontosan karácsony? – kérdezte Trakamaka.
- Három nap múlva lesz Szenteste napja, azt követi december 25., ez karácsony első napja, majd a következő nap lesz karácsony második napja – válaszolta kedvesen az anyukája.
- Ó, de az olyan sok idő még! – türelmetlenkedett a kis traktor.
- Nem olyan sok az Trakikám! Meglátod, hamar eltelik! – bíztatta az apukája.
Később Trakamaka édesapja felhozott a pincéből egy rakás karácsonyfadíszt. A gyerekek izgatottan bontották ki a dekorációkat, kíváncsiak voltak, hogy néznek ki. Minden gömb és gyertya hamar a helyére került. A csúcsdíszt idén Trakamaka rakta fel az apukája segítségével. A karácsonyfa gyönyörű lett.
Amikor befejezték a díszítést, Trakamaka és Kala úgy döntöttek, hogy kimennek a hóba játszani, ami a két napja tartó havazás miatt már egészen befedett mindent az udvaron. Először is a madáretetőkhöz szaladtak, hogy megnézzék, van -e benne elég eleség a kismadaraknak. Megállapították, hogy amivel tegnap este megtöltötték, még nem fogyott el.
- Mit játszunk? – kérdezte tanácstalanul Kala.
- Játsszuk azt, amit Pirike szokott Porcsival játszani! – kiáltott Trakamaka.
- Hófogócskára gondolsz? – kérdezte Kala.
- Igen, csak nem jutott eszembe a neve – nevetett Trakamaka.
Amíg a gyerekek kint játszottak, addig a szüleik felrakták a fényfűzéreket is a karácsonyfára és a nappali ablakára.
- Úgy látom, jót játszanak a gyerekek odakinn hóban! – állapította meg az édesanyjuk.
- Ne hívjuk át Kékit és Narancsit is játszani hozzájuk? – kérdezte az édesapa.
- Szerintem örülni fognak ennek a meglepetésnek – értett egyet Trakamaka anyukája.
Később megérkeztek Kala és Trakamaka legjobb barátai, akiket a szüleik örömmel engedtek át játszani.
- Sziasztok! – köszöntek a kis traktorok egymásnak.
- Sziasztok! Nem tudtam, hogy jöttök! – kiáltott boldogan Kala.
Így már négyen játszottak fogócskát a hóban. Nagyokat kacagtak, amikor valaki elesett és tiszta havas lett. A vidám percek gyorsan teltek és a két kis vendégnek indulnia kellett haza, mert ők s készülődtek a karácsonyra.
A másnap csendesen, de ünnepi hangulatban telt. A szülők konyhában sürögtek-forogta, készült a finom bejgli, a gyerekek pedig sokat játszottak a hóban. Azután elérkezett Szenteste napja. Trakamakáék családi szokás szerint délelőtt meglátogatták a nagyszülőket, ahol együtt ebédeltek, még az unokatestvérek is ott voltak. A gyerekek oda voltak a hagyományos karácsonyi ebédért. A leves halászlé volt, a kisebbeknek készült húsleves is. A második pedig töltött káposzta volt, finom tejföllel. Volt még egy kis desszert is. Trakamaka kedvence a diós bejgli, Kaláé a frissen készült mézeskalács. Ebéd után együtt játszottak, beszélgettek és segítettek a nagyiéknak karácsonyfát díszíteni. Úton hazafelé útba ejtették a temetőt is, ahol meglátogatták azokat a szeretteiket, akik már nem ünnepelhetnek velük. Amíg a mécses égett, a család együtt emlékezett rájuk. Este a Trakamakáék fáradtan érkeztek haza. Vacsora után édesanyjuk így szólt:
- Ideje aludni! Ha jók leszek, biztos sok ajándékot fogtok kapni! – kacsintott az anyukájuk.
Trakamaka és Kala aznap este hamar elaludtak.
Másnap reggel izgatottan ébredtek a kis traktorok. Azonnal a karácsonyfához siettek, ami alatt felfedezték a csodásan becsomagolt ajándékokat. A gyerekek arca csupa mosoly és öröm lett. Boldogan szaladtak a szülők szobája felé és már szinte kiáltozva ébresztették őket. Amint mindenki felkelt, a család kibontotta az ajándékokat.
- Ó, éppen ezt akartam! Egy okosóra! – bontotta ki az ajándékát az anyuka.
- Végre, kaptam új szerszámokat! – kiáltott örömében az apuka.
- Lego tűzoltóság! Erre vártam már mióta! – örvendezett Trakamaka.
- Játék étterem! Végre megkaptam! – hangzott Kala boldog kiáltása.
- Boldog karácsonyt! – hangzott egyszerre mindenkitől.
- Gyertek, itt az ideje a karácsonyi reggelinek! – szólt vidáman az anyukájuk.
A reggeli tényleg karácsonyi volt, omlós fahéjas tekercs, finom rántotta és sült kolbász, illatos gyümölcstea… mindenkinek nagyon ízlett.
- Mmm… a karácsony illata! – sóhajtott örömében Trakamaka.
Aznap délután még vendégek érkeztek, rokonok és a barátok. Trakamaka és Kala szerint ez egy újabb csodás karácsony volt.
Author: Fekete Viktória
Fekete Viktóriának hívnak, 12 éves vagyok, Bökönyben élek. Először 8 éves koromban kezdtem el írni egy kis traktorról, Trakamakáról és barátairól szóló meséket, a kistestvéremnek. A történetet folytattam és már rengeteg mese összegyűlt. Szeretem a könyveket, szabadidőmben sokat olvasok. Nemrég kezdtem el írni történeteket a kutyáimról. Szeretek kedves és vicces történeteket írni, amelyek elsősorban gyerekeknek szólnak, de remélem, hogy minden korosztály számára szórakoztató lehet. Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, hogy ennek a közösségnek tagja lehetek és megoszthatom írásaimat.