Végrendelet

Mit fogok ebbe majd leírni?

Tarts velem, szerintem megéri.

Nem biztos, hogy szomorú lesz a vége,

mert azt hiszem, nagy játékos az élet.

 

Végrendeletbe mit lehetne írni?

Hogy ki olvassa, ne kezdjen el rögtön sírni.

Vagyonom majd egy valakire hagyom,

mert ő az ki megérti, nekem nem ez volt a célom.

 

De lesznek olyanok, kikre mást szeretnék bízni,

kik megérdemelték, mert lehetett nekik hinni!

Verseim talán sosem lesznek könyvben,

vagy ha még is majd nekik adom ingyen!

 

Csupán egy ember részesül majd mindenből,

vagyonból, versből és a drága könnyekből.

Az ő nevét még most, nem mondom el,

legyen ez titok mit, most a homály fed el!

 

De végrendelkezni tényleg most kellene?

Hiszen nem látok semmit előre, mi készül a jövőbe.

Az biztos, hogy ezt majd megosztom mással,

bizalmasan, s csak vele a végig hithű társsal!

 

Szeretem az életem, mit egykönnyen nem adok,

ha kellene a végzetnek, hát jöjjön, de én maradok!

Várnak még a kalandok és vadregényes tájak,

mit megélni és megírni csak nektek fogok.

 

Végrendelkezni most még talán, nekem korai,

de ezen lassan el kellene nekem is gondolkodni!

Addig is írok még verset, töretlen hittel,

olvassátok úgy ahogy írtam, tiszta szívvel!

Benyó Attila
Author: Benyó Attila

Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Addig is írok még verset, töretlen hittel,
    olvassátok úgy ahogy írtam, tiszta szívvel!”

    Sajnos az életünk hossza nem garancia. Persze, nem kell gondolni a halálra, de minden benne van a pakliban.

    Soraid örömmel és tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »

Izzó parazsak

Izzó parazsokon lépdel a lábam, visszafognám, de menni akar. Égető vágyban uralkodik rajtam, szalmaláng érzés, nem diadal.   Látom az utam, napfénnyel világít, kirajzolódik gyorsan,

Teljes bejegyzés »

Acél sínek

Acél sínek vezetnek az úton, kattognak rajta a vonatkerekek. Váltani kell néha tudom, mert van út, mely sehova sem vezet.   A jó jövő megcsillan

Teljes bejegyzés »

Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »