A párhuzamosok tragédiája

A párhuzamosok tragédiája

Aki nem lép egyszerre
nem kap rétest estére
Aki nem lép egyszerre
kámzsát húznak fejére
Igazodj hát a vezérre
hogy bármit kíván elérje
Az ellenvetést nem tűri
ellenállást legyűri
Fondorlat a fegyvere
elnökségbe nem jöhetsz be
Ha ellenállni merészelsz
akkor majd büntetéssel felelsz
A legnagyobb bánatom:
a kompromisszum elhagyott
Mi életért, harcolunk
a békéért imátkozunk
Fegyvereket nem szállítunk
a pénzen gyógyszereket gyártunk
A szeretetet hirdetjük
a Bibliát kézbe vesszük
Nem átkozódunk,szitkozódunk
mások szemébe nem hazudunk
Nem küldünk átkos e-méleket
tiszteljük a más véleményeket
Ám az ellenzék szervezkedik
pénzt, paripát összecsődít
A más életét semmibe veszi
csak a sajátját szeretné védeni
A hatalmat fogja, marja
a demokráciát letarolja
A párhuzamosak így nem találkoznak
Jövendő ifjuságnak mondd mit kívánjak?
Ez a földön élő párhuzamosok tragédiája
Kérjük az Egek Urát,
hogy mindkettőnknek megbocsássa
(gyakorlat)

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »