Egy regény, amelyben 700 oldalon keresztül alig történik valami és mégsem lehet letenni. Kazuo Ishiguro Vígasztalanok című művét ajánlom olvasásra, amely több kritikusa szerint a Nobel díjas író legjobb regénye.
A szerző mindössze három nap eseményeit mondja el számtalan mikrótörténetben szinte teljes részletességgel. A főhős Mr. Ryder, aki egyben a narrátor, de a szerző néha átvált mindentudó elbeszélőbe, amikor valamelyik szereplő hátterét, addigi élettörténetét akarja tudatni az olvasóval, aki épp a főhős útjába akad. Ezekről a szereplőkről néha az derül ki, hogy a főhős korábbi életében voltak jelen, de több kritikus értelmezése szerint inkább Mr. Ryder életének egy-egy szakaszát jelenítik meg, mintegy kivetítve azt az aktuális mellékszereplőre. A leírások stílusa is érdekes, több esetben mintha nem is a valóságos világban járnánk a főszereplővel, hanem inkább az ő álma lenne az éppen elbeszélt történés.
A történet szerint Mr. Ryder három nap múlva esedékes koncertjére érkezik a városba és megérkezésétől kezdve mindenki akar tőle valamit kérni, aki csak az útjába kerül. Ezeket a látszólag kis szívességeket ő meg is ígéri és igyekszik is teljesíteni, mivel úgy érzi, egyikre sem mondhat nemet. Valamelyiket sikerül is, azonban általában különböző váratlan akadályokba ütközik. Így az olvasó a főhőssel együtt mindig újabb és újabb furcsábbnál furcsább helyzetekbe kerül, amelyek rendszeresen felborítják az éppen kialakulni látszó rendezett folyamatot. Ez az, ami miatt nehéz abbahagyni a regény olvasását, mivel minduntalan várja az olvasó legalább az egyik probléma megoldását. Végül elérkezik a koncert estéje, ami ismét nemvárt események sorát hozza elő. Ez tekinthető a regény tetőpontjának, de valójában nem emelkedik ki úgy a műből, ahogy az egy tetőpont esetében szokás. Egyenletes marad a szöveg az egész műben. Matematikus kifejezéssel élve, mintha egy konstans függvény lenne végig, holott a tetőpont környékén exponenciálisba szokott váltani az író. De nem Ishiguro. Ez más regényénél is tetten érhető volt számomra, mint a Ne engedj el, A lebegő világ művésze és A dombok halvány képes című műveiben.
A regény élvezetesebb olvasásához a következő kérdéseket ajánlom, melyekre érdemes a válaszokat megkeresni a műben:
— Milyen esetekben ment, vagy vitték szinte majdhogynem körbe Mr. Ryder-t, a főszereplőt?
— Hol sikerült végül elpróbálnia a fellépéséhez kiválasztott zongoradarabot? Mik a helyszín furcsaságai? Vagy inkább szürrealitásai?
— Miért/mitől szürreális a temetői jelenet?
— Milyen magyar vonatkozások, említések szerepelnek a regényben?
— Több kritika/ismertető szerint a regény helyszíne valamely közép-európai város. Egyetért ezzel? Miért? Illetve miért nem?
— Hol született a főhős?
— Mit tudunk meg a főhős szüleiről?
— Kik és milyen szívességeket kérnek a főhőstől?
— Sophi, a kisfia és az idős szállodainas milyen viszonyban lehet a főhőssel?
— Az idős szállodainas milyen viszonyban volt a lányával? Miért?
— Az egyes szereplők milyen embertípust modelleznek? Mennyiben változnak meg a regény végére?
— Milyen jellegzetes élethelyzetek jelennek meg a regényben? Mennyire reálisak ezek?
— Le tudná rajzolni a főhős által bejárt út nyomképét a regény alapján?
— Mennyire szimpatikusak, vagy éppen unszimpatikusak az egyes szereplők? Miért?
— Milyennek képzeli el az egyes szereplőket? Mennyire írja le a szerző a külsőjüket, ruházatukat?
— Mi Brodsky sebe? Hol jut ennek szerepe a regényben? Reálisak lehetnek az ezzel kapcsolatban leírtak?
— A kritikák szerint a regény egyes szereplői a főhős gyermekkorát megidéző szorongásait, kudarcait, küzdelmeit testesítik meg. Kik lehetnek ezek?
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/