mottó: „ezt add össze”
a hiány az az, ami a vanból elmaradt,
a van pedig az, ami a voltból ittragadt.
a lesz az az, ami lehet, hogy még majd lehet,
a mégse lesz, az az, ami marad képzelet.
a régmúlt az az, amit úgy képzelsz, lehetett,
a jövő az az, ami rád vár: a végzeted.
elmaradt – ittragadt – még lehet – lehetett:
állj neki, s képzeld át újból az életed…
2024.12.15., 68 évesen
illusztráció: https://theusbport.com/astronomers-will-photograph-the-milky-ways-black-hole/26866
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
P.S.: régvolt, legkedvesebb magyartanárom mostani reflexióját idézve:
„A magyar tanár csak annyiban szól ki belőlem, hogy látom a kedvenceim, Ady, Babits, József Attila
hatását a verseken. Van, ahol jelölöd is, van, ahol anélkül is egyértelmű, mint pl. a Nincs ami volt-nál
(csak ami volt, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra*) – ha jól
emlékszem)… Ági”
köszönöm, nagyon jól esett!
*József Attila: Eszmélet
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
a most, most van:
„pillanatban élni,
végtelenbe nézni,
napnak, holdnak, szónak
most kell örülni….” 🙂
✅, 😇