Karácsony éjjel

Milyen csöndes most minden,
alábbhagyott a zsongás,
és ha már nem vagy itt velem,
marad a magányos sóvárgás.
Zsebemben szorítom,
még remegő fázós kezem.
Zúzmarát harap a hajnal,
úgy kiséri lépteim a jéghideg síneken.
Belül még zúg a lélek,
kong, mint egy repedt harang.
Hűlt helye már annak,
a feltüzelt katlannak.
Még előttem látlak,
de csak árnyékomra lépek,
vége lehetne már ennek,
a magányos karácsonyi éjnek.
Vallyon Miklós
Author: Vallyon Miklós

1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A lelkem darabjai

Avagy a szerelemhez még mindig értek. Csak a férfiak használati útmutatóját nem találom. Kedves Naplóm! Ma reggel megállapítottam, hogy a szívemnek sürgősen szüksége volna egy

Teljes bejegyzés »

Hét szóban szerelem

Te vagy a reggel első gondolata, az este legszebb, titkos mondata. Pedig megfogadtam, észnél maradok… aztán rám mosolyogtál és tessék, itt vagyok. Téged kereslek száz

Teljes bejegyzés »

Őszi Falevél keringő

Ma reggel táncra hívta a szél az erdő aranyruhás fáit, s egy rozsdavörös falevél elsőként bontotta ki szárnyait.   Utána száz, majd ezernyi társ, sárga,

Teljes bejegyzés »