Várakozás
Puha téli ködben angyalok repülnek,
az emberek, az emberek kihűlnek.
A hó, a jég lassan mindent befed,
fázik a csaptelep.
Fát kéne tenni a tűzre,
felaprítani, hidegtől űzve.
December van most, annak is a vége.
Melegszik a lány, szerelemben égve.
Hét végére megjön majd a Karácsony,
sistereg, serceg sülő hús a rácson.
Asszony délután „soppingolni” megy,
tíz boltba is betér, nem elég csak egy.
Puha téli ködben magam maradok,
kályhában a tűzre görbe fát rakok,
s elkanyarodok.
Kétféle pálinkát vettünk a sógornőmnek.
A lányai úgy látszik, már nőnek.
Minden fölöslegest sürgősen meg kell tenni.
Mert ami ma fontos, holnap is az fog lenni.
Marosvásárhely,
2023. december 09.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
