Vágyom rád,
bár még sosem találkoztunk.
Szemem már látott,
s lelkem utánad sóvárog.
És ha itt ülnék a vízben,
dermesztő hideg dérben,
vagy állhatnék a nyárban,
nap sütötte széles vitorlákban.
S ahogy a szél sóhajt,
mocskos talpam alatt,
a kötél sem lazul,
mi körbe fogja nyakamat.
Úgy táncolok vele,
kénye kedvére,
gigámmal kapaszkodva,
a kötél végébe.
Ha itt lennél, látnád,
lomha lassú táncom.
Üvölteném szerelmem,
s látnád elmúlásom.
Ha mennybe jutok,
szárnyaimmal kisértve vigyázlak,
de pokolból követve lépted,
onnan is utánad járok.
Innen hova tovább,
bárhogyan is légyen,
melletted marad,
örökké való lényem.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.