Szerelmemnek

Azt hittem, hogy már sose találhat rám ebben az életben

De megismertelek és most ragyog a szívem

Hiányzol minden nélküled töltött percben

Isten végre megajándékozott az igaz szerelemmel.

 

Megölellek s úgy érzem soha nem akarlak elengedni

Átkarolsz és a szívem hevesebben kezd el dobogni

Amikor a tekintetem találkozik a tiéddel

Úgy vélem megtaláltam amit egész életemben kerestem.

 

Tegyünk most ígéretet, s kulcsoljuk össze kezünk!

Hogy akkor is ha nehéz, egymásnak mindig itt leszünk

Soha nem adjuk fel, együtt vagyunk a legerősebbek

Köszönöm, hogy vagy nekem, nagyon szeretlek!

 

Berecz Klaudia
Author: Berecz Klaudia

Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Lassan másfél éve vagyok élettársi kapcsolatban a párommal. A versed felelevenítette bennem az első közös élményeinket. Köszönöm és sok boldogságot kívánok nektek! 😇❤️

  2. „Amikor a tekintetem találkozik a tiéddel
    Úgy vélem megtaláltam amit egész életemben kerestem.”

    Nagyon szép szerelmes soraid jó volt olvasni.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »