Haza

 

 

Ahol összeér

a Föld az Éggel,

s köztük lomhíd

zöldje ível.

Ahol fodrozódik

a tó habja,

s fenn tengernyi

felhők árja.

Ahol a lenyugvó nap

fényes csillaga,

festi a tájat óaranyra,

s egy gyönyörű világé

minden apró mosolya,

ott van a haza.

 

Ahol a pillanat varázslatos,

maga az élő csoda,

s otthon van az is,

kinek nincs otthona,

Ahol a szellő szabadon szalad,

s kezedre ülnek a madarak,

Ahol az erdő fáinak hűse

borít fátylat a szenvedőre,

s körötte bércek

törnek a magasba,

ott van a haza.

 

Ahol a szürke marha

fejét büszkén tartja,

s bámész tekintete

a délibábot csodálja,

a gulyás tarhonyát főz

a bográcsban vacsorára.

Ott van a haza.

 

Ahol régmúlt időkről

mesélnek vert falak,

Ahol csizmádat fényezik

mogorva ősz lopta sarak,

Ahol esténként

édesen muzsikálnak

öreg szüléd szájából

a szavak,

s érzed otthon vagy.

Ott van a haza.

 

Ahol melegség

járja át a szíved,

eláraszt, mint

mennyei malaszt,

s minden dobbanása

azt súgja: Magyar vagy.

De jó, hogy magyar vagy!

Ott van a haza.(

Gurzó Györgyné
Author: Gurzó Györgyné

A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nyár

Aranysárga, zöld, aranysárga… Aranysárga búzatáblák váltják egymást, karcsú szálaik közt halkan susog a szél, meleg, bódult csend ül a bokrok szoknyája mögött, s a bodzalevél

Teljes bejegyzés »

Ébredés előtt

Tíz kilós súlyok zuhannak az égből, haláli némasággal, s úgy húznak el mellettem, mintha mozivásznon látnám mozgásukat. Hang – nincs. És érdekes módon, valami okból

Teljes bejegyzés »

Emlékszel-e?

Emlékszel-e arra a nyárra, Emlékszel-e arra a táncra, Emlékszel-e az első kézfogásra – Emlékszel-e még arra a nyárra?   Emlékszel-e? Szerettelek… Mikor hűn, s forrón

Teljes bejegyzés »

Tél

A torony körül csókák jajongtak. Hangjuk ijedten csapongott az üres piactér padjai fölött. Az öreg Péter felnézett. Hiába kereste a fekete madarakat, még a torony

Teljes bejegyzés »

A boszorkány és a szűz király

A boszorkány és a szűz király Az ágyúdurrogás fülsiketítő zaja rémülettel töltötte el az álmából magához térő, ébredező királyt. A résnyire nyitott ablakon füst és

Teljes bejegyzés »