Nem elég, hogy több év tart csak össze.
Nem elég, ha néha melléd fekszem.
Nem elég, hogy én adok csak neked.
Nem elég, hogy alig ismersz engem.
Annyival, sokkal többet szeretnék!
Hogy megérints mikor szeretném.
Hogy megleld elrejtett sóhajom és
Rágódj rajta, mit kapni szeretnék.
Gondoskodásra, törődésre vágyom.
Szerető és spontán kedvességre.
Elhinni, hogy ma is szeretsz engem.
Kimutatnod miért olyan nehéz ezt ?
Nem láttam meg a sötét jeleket,
Mi kőztünk volt annak befellegzett?
IIyen kevésre tartasz csak engemet,
Már nem érdekel. mi okoz örörmet?
Normális, hogy ennél többre vágyok.
Nem gondolom, hogy túl sokat kérek.
Nincs rendben, hogy így kell kunyerálnom,
Mintha nem is érdemelném ezt meg.
Nem foglak kérni többé. Soha többé!
Reményt, vak vágyódást felakasztom szögre.
Ajtónk elé ülök… Ki, a küszöbünk elé.
S megtervezem nélküled a jövőmet.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Ajtónk elé ülök… Ki, a küszöbünk elé.
S megtervezem nélküled a jövőmet.”
Nem jó ötlet. Nem mindig az szeret, aki mondja. A békés, csendes napok többet érnek a nagy fogyatkozásoknál, de különösen is az egyedüllétnél.
Szeretettel: Rita