Lámpaláz

A tenyerem izzad.

Hú, de gyenge vagyok!

Mindenkit én rögvest

A csudába hagyok.

 

Gombóc nyomja gyomrom.

Jaj, nem tudok nyelni!

Fal mögött szeretnék

Csak némán figyelni.

 

Remeg a kezem is.

A torkom kiszáradt.

Lábam meg hogy sajog!

Teljesen kifáradt.

 

Összeesem mindjárt.

Fogjatok meg, kérlek!

A verseimet én

Összetépem tényleg.

 

Szöveg elmosódott.

Homályosan látok.

Istenemre mondom,

Ül rajtam egy átok.

 

Tűnjek el a mélyben!

A föld széthasadjon!

A színházi műsor

Nélkülem haladjon!

 

Kitárom a szemem.

A fapadlón fekszem.

Pillanatok alatt

Száz évet öregszem.

 

Körben csak bámulnak.

Elernyedt a testem.

Kudarccal ért véget.

Felolvasó estem.

 

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 57 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 33 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már közel kétszáz versemet töltöttem fel...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled, de nélküled

Elmentél …és én mégis látlak. Elhagytál…. és én mindig várlak. Testemben a fájdalom árad. Semmi sem vethet neki gátat. Hol vagy most, mikor szükségem van

Teljes bejegyzés »

Rabságodban

Ne takard el szemed előlem, ha  valami fáj. Nem kell félned attól. hogy néha kiabálj. Veled vagyok, ha nem klappolnak a dolgok. Legyen bármi, én mindig melletted

Teljes bejegyzés »

Papírsárkány

Bárcsak innen fentről láthatnátok ti is a határt! Olyan tarka, mint a képzelet, és élénk meg vidám! Azt gondolnátok, hogy milyen szép, milyen boldog sárkányt Tereget

Teljes bejegyzés »

Az utca embere

Én az utca embere vagyok. Nem látnak legtöbbször se kicsik, se nagyok. Olyan észrevétlen vagyok, akár a kosz. Piszok. Az életben nem hagytam eddig túl

Teljes bejegyzés »
Kiadványok
Farkas Norbert

A tacsi a konditeremben

2022 nyara volt. Káros szenvedély s alvászavar kezelésére beiratkoztam személyi edzésre. Meg a hiú ábránd is kissé elfogott tán, hogy a koszon kívül is valami

Teljes bejegyzés »

Minden hiába

Hiába kérlelsz, hiába vársz. Hiába, hogy egy ajtót kitársz. Hiába kattan a kulcsod a zárban, Nem vár senki a hálószobában. Sehol sem vagyok, légnemű lettem.

Teljes bejegyzés »