Lámpaláz

A tenyerem izzad.

Hú, de gyenge vagyok!

Mindenkit én rögvest

A csudába hagyok.

 

Gombóc nyomja gyomrom.

Jaj, nem tudok nyelni!

Fal mögött szeretnék

Csak némán figyelni.

 

Remeg a kezem is.

A torkom kiszáradt.

Lábam meg hogy sajog!

Teljesen kifáradt.

 

Összeesem mindjárt.

Fogjatok meg, kérlek!

A verseimet én

Összetépem tényleg.

 

Szöveg elmosódott.

Homályosan látok.

Istenemre mondom,

Ül rajtam egy átok.

 

Tűnjek el a mélyben!

A föld széthasadjon!

A színházi műsor

Nélkülem haladjon!

 

Kitárom a szemem.

A fapadlón fekszem.

Pillanatok alatt

Száz évet öregszem.

 

Körben csak bámulnak.

Elernyedt a testem.

Kudarccal ért véget.

Felolvasó estem.

 

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kék szemű emberek

  A kék szemű ember az folyton változik, Reggel oltárán szürke szemmel áldozik. A nap folyamán folyton máshogyan kéklik, Talán, mert mások fájdalmát is megérzik.

Teljes bejegyzés »

Visszanézve

Harmónia, felszabadultság, természetesség együtt lenyűgöző pillanatok. Olyan közösség, ahol jó ott lenni, ahol fontos a kimondott szó szeretete, súlya. Az élmény meghatározó. Az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

A hallgatás matematikája

A hallgatás matematikája Kerekes Tamás irodájában a csendnek ára volt. Magas óradíja, amelyet a város legtehetősebb ügyfelei fizettek ki, garanciát jelentett a precizitásra. Tamás nem

Teljes bejegyzés »

Tintává váló sebek

Author: Mary Merriment Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

Fekete doboz

Kinyitottam a szemem és… … semmit sem láttam. Nem tudtam, hogy hol vagyok, hogy hogyan kerültem oda. Élve temettek el. Ez volt az első gondolatom.

Teljes bejegyzés »