Még mindig nyelvemen a nyár íze,
Az emlékek olyan elevenek.
Éppen magányosan ábrándozok.
Visszaköszönnek a jelenetek.
Ücsörögtünk. Felettünk a
Hold teli képpel mosolygott, ó, ránk.
Fényének tánca víz tükrén
Feledtette velünk múló óránk.
Igen. Akkor ott csak ketten éltünk,
Ő és én, a világot kizártam.
Elmerülve ő csak engem figyelt,
Én pedig a szívemet kitártam.
Az az este a boldogság volt,
A tökély, a teljesség, a minden.
Elcsenni azt lehetetlen.
A zsigereim foglya, ni, itt benn.
A nyár illata , mint mézédes bor.
Behunyom a szeme, szinte érzem.
Átadom magam az álmaimnak,
És mint pergő filmkockákat nézem.
Author: Wágner Judit
Wágner Judit vagyok. 57 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 33 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már közel kétszáz versemet töltöttem fel...
