Nyári emlék

Még mindig nyelvemen a nyár íze,

Az emlékek olyan elevenek.

Éppen magányosan ábrándozok.

Visszaköszönnek a jelenetek.

 

Ücsörögtünk. Felettünk a

Hold teli képpel mosolygott, ó, ránk.

Fényének tánca víz tükrén

Feledtette velünk múló óránk.

 

Igen. Akkor ott csak ketten éltünk,

Ő és én, a világot kizártam.

Elmerülve ő csak engem figyelt,

Én pedig a szívemet kitártam.

 

Az az este a boldogság volt,

A tökély, a teljesség, a minden.

Elcsenni azt lehetetlen.

A zsigereim foglya, ni, itt benn.

 

A nyár illata , mint mézédes bor.

Behunyom a szeme, szinte érzem.

Átadom magam az álmaimnak,

És mint pergő filmkockákat nézem.

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 58 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Kikelet

Rózsa Iván: Kikelet (öt haiku) kemény tél után különösen jól esik – kedves kikelet madár csicsergi szellő szárnyán száll a hír – itt a kikelet

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ha nem lennék…

Rózsa Iván: Ha nem lennék… Ha nem lennék földlakó, messziről kerülném e bolygót, és agresszív bennszülötteit… Pedig oly kedves tájak, városok, emberek is vannak itt!

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Idősíkok

Rózsa Iván: Idősíkok Érezd a jövőt, élvezd a mát, légy büszke a múltadra! Éld át mélyen az Élet minden jelen kínálta pillanatát! Úgy, hogy mindig

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Tornádó

Rózsa Iván: Tornádó (haiku) „szép, új” világunk szélvészként pusztít mindent – mi útjában áll Budakalász, 2026. február 26. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A Föld hangja

Rózsa Iván: A Föld hangja Földhöz ragadtan, két lábbal a Földön állva; Nem érzed igazán a Föld mélyéből a ritmust. Nem kell fohászkodnod, védőangyalokra várva;

Teljes bejegyzés »

Csongrádi szerelem

Itt az alföldi rónaság, hajló kalász hazája, Arany porban ring a szél a puszta határárba Sebes Tisza szalad, fodrot vet a víz, Partján áll egy

Teljes bejegyzés »